Domokos József - A Gyönki Református Gimnázium története



TARTALOMJEGYZÉK


BEVEZETÉS

1. KORTÖRTÉNETI BEVEZETÉS

1. 1. Előzmények

1. 2. A felvilágosult abszolutizmus kultúrpolitikája

1. 3. Oktatásügy a Ratio Educationis idején

1. 4. Oktatásügy a II. Ratio idején

2. GYÖNK BEMUTATÁSA

2. 1. A falu földrajzi helyzete

2. 2. Gyönk története

2. 2. 1. Gyönk nevének eredete

2. 2. 2. Gyönk fejlődése

2. 2. 3. Szemelvények Gyönk jelenéből

3. A GYÖNKI GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE

3. 1. A nagyszékelyi időszak

3. 1. 1. Az iskolaalapítás gondolata

3. 1. 2. A magánkezdeményezésű iskola felvirágzása

3. 1. 3. Az iskola működésének nehézségei

4. A GIMNÁZIUM GYÖNKÖN

4. 1. Alapítólevél

4. 2. A gimnázium építése

4. 3. A tanítás megkezdése Gyönkön

4. 4. A gyarapodás évtizedei

4. 4. 1. A támogató földesurak

4. 4. 2. Az iskolaegyesítés gondolata 1840-ben

4. 5. A gimnázium fejlődése az 1848-as események után

4. 5. 1. Az Ausztriai Terv

4. 5. 2. Magyary-Kossa Sámuel szerepe

4. 6. A gimnázium a kiegyezés felé vezető úton

4. 6. 1. Változások az iskola mindennapjaiban

4. 6. 2. A Tápintézetről

4. 7. A gimnázium fejlődése a "boldog békeidőkben"

4. 7. 1. A gimnázium további adománytevői

A Vizsolyi-család

4. 7. 2. Az 1883-as középiskolai törvény és hatása

4. 8. Az iskola a századfordulón

4. 8. 1. Iskolaegyesítési tervek

4. 8. 2. Az I. világháború hatása az intézményre

4. 9. Az iskola helyzete a két világháború között

(1919-1945)

4. 9. 1. A Tanácsköztársaság

4. 9. 2. A Horthy-rendszer eseményei

4. 9. 3. Változások a közoktatásban – Klebelsberg Kuno

4. 9. 3. 1. Hóman Bálint intézkedései

4. 9. 4. Az internátus megnyitása és a továbbfejlődés

4. 9. 5. A gimnázium helyzete a II. világháború küszöbén

4. 10. A gimnázium helyzete a felszabadulás után

4. 10. 1. A falu felszabadulása

4. 10. 2. A gimnáziumi élet újraindulása

4. 10. 3. Az oktatás új keretei

4. 10. 4. Az iskolák államosítása

4. 10. 5. Az államosítás Gyönkön

5. FONTOSABB ESEMÉNYEK AZ ÁLLAMOSÍTÁS UTÁN

6. AZ ISKOLA NÉVADÓINAK ÉLETRAJZA

6. 1. Alpári Gyula

6. 2. Tolnai Lajos

7. HíRES EMBEREKKÉ LETT TANíTÓK, TANíTVÁNYOK

ÖSSZEGZÉS

IRODALOMJEGYZÉK

IDÉZETEK JEGYZÉKE

MELLÉKLETEK JEGYZÉKE

MELLÉKLETEK



BEVEZETÉS

 

Dolgozatom témaválasztására két dolog ösztönzött. Egyrészt, személyes jellegű kötődésem, mivel ebben az iskolában dolgozom feleségemmel együtt, így részese vagyok az iskola és a kollégium mindennapjainak. Másfelől a gyönki gimnázium 2006-ban ünnepeli fennállásának 200 éves jubileumát. Ezek hatására kezdtem el kutatni iskolám múltját.

Dolgozatom első részében a magyarországi oktatás felvilágosult abszolutizmus kori történetét és községünk fejlődését kísérem nyomon, hiszen a gimnázium e korszakban alakult és szerves része a település életének. Témám kifejtéséhez mindenképpen szükségesek tehát ezek az átfogó, rövid történeti áttekintések. Fő célom, hogy korhű, hiteles feltárást végezzek Tolna megye egyik legrégibb gimnáziumának, a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium történetének legfontosabb eseményeiről.

Tartalmában munkám olyan megközelítésben dolgozza fel e közel 200 éves középiskola történetét, mely eltér a szakirodalomban eddig közölt tanulmányoktól.

A gimnázium történetének feldolgozásához napjainkig végeztem forráskutatást, de az anyag terjedelmességére való tekintettel szakdolgozatomban az iskola államosításával bezárólag tekintem át az intézmény sorsának alakulását.

A levéltári kutatás mellett alapvető forrást jelentettek az évkönyvek, előzetes tanulmányok, kéziratok, beszámolók, idős tanítványok, egykori igazgatók visszaemlékezései, vallomásai.

E történeti feltárás indokoltságát megerősíti az a tény is, hogy a XIX. század első éveiben a dunántúli régióban csupán Sopron, Pápa, Csurgó és Gyönk településeken folyt protestáns középszintű oktatás, így Gyönk kisugárzó hatása nem kevés területet érintett.

 

 

1. KORTÖRTÉNETI BEVEZETÉS


A XVIII. században a Magyarországot magába foglaló Habsburg - birodalmat a vesztes háborúk arra kényszeríttették, hogy a széteső, elavult szervezetét- részben porosz minta nyomán- megpróbálja korszerűsíteni. Ahhoz, hogy a birodalom szellemi és gazdasági erőforrásait minél jobban fel tudja használni, szükség volt a korábbiaknál szakszerűbb, képzettebb hivatalnokokra és szervezettebb közigazgatásra. Mindez érvényes volt Magyarországra is.

A Habsburg - birodalom anyagi erejének növelése és a feudális rendszer megerősítése érdekében a XVIII. század végére mindinkább felhasználta a felvilágosodás eszméit. Az ipar és a kereskedelem fellendülése ebben a korszakban a városi polgárság fokozatos fejlődését, gyarapodását vonta maga után. Az a polgárság, amely a reneszánszban még csupán "magára eszmélt", a XVII-XVIII. századra már fontos szerephez jutott. Egyre inkább megerősödött az evilági boldogulás iránti igény. Fontos értékké vált az anyagi javak megbecsülése, s ezzel szoros összefüggésben a munka, a fáradhatatlan hivatásvégzés. Ez a korábbi korszakokban gyökerező érték-átrendeződés a reformáció terjedésével sajátos vallásos megerősítésre talált.

A felvilágosult uralkodó, Mária Terézia gazdasági, egészségügyi, szegényügyi intézkedések mellett a „hasznos alattvalók”, a szakképzett és udvarhű államtisztviselők nevelését tűzte ki célul. E törekvések teljes kibontakozását akadályozták a feudális hagyományok, melyek útját állták az ipar, a polgárság és a városi élet fejlődésének. Így a pedagógiai téren is felemás megoldásokkal találkozunk. A magyar közoktatásügy rendezésére a XVIII. század utolsó harmadában a felvilágosult abszolutizmus szellemében került sor.

A XIX. század elején igen nagy eltérés volt a magyarországi középiskolák között. Nemcsak az egyes felekezetek iskoláinak tantervei különböztek az államitól, hanem az egyazon felekezethez tartozó fenntartók is saját belátásuk és saját szükségleteik szerint szabták meg az oktatás tartalmát. (1.sz. melléklet)

 

1. 1. Előzmények


1686. szeptember 2-án - száznegyvenöt éves török uralom után - az ország fővárosa, Buda fölszabadult Ez a jelentős esemény szimbólum is egyben. A magyar pedagógia és az iskoláztatás történetében is korszakváltást jelez. Új korszakot jelentett az ország területi gyarapodása, s ezzel együtt az iskolarendszer fejlődése.

Az nevelés megújításában nagy szerep jutott a főnemeseknek. A kultúra átadásában övék volt a közvetítő szerep. Rajtuk keresztül az új teológiai-filozófiai eszmeáramlatok eljutottak hazánkba is. Ezek elsősorban a vallásos kegyesség személyesebb formáit hirdető áramlatok voltak. Fő céljuknak az egyházi szervezet merevségének feloldását tekinthetjük. Az egyik ilyen irányzat egyik fő képviselőjeként II. Rákóczi Ferenc. Ő a szabadságharc alatt jelentősen támogatta az oktatási intézményeket; felfogásában a hasznosság elvét láthatjuk érvényesülni. Az ő általa elképzelt „emberséges ember” jellemvonásai között első a keresztény kegyesség, bensőséges vallásosság, de ugyanakkor fel van vértezve a latin nyelv alapos ismeretével, retorikával, poétikával, filozófiával, behatóan ismeri saját anyanyelvét, tudja a történelmet, a természetrajzot, a geometriát, sőt a közgazdaságtan és a politika elemeit is birtokolja. Ezen elgondolását le is írta politikai és erkölcsi végrendeletében. A művelt nemeseknek ajánlja még a jó könyvek olvasását, akadémiai előadások látogatását és a tudományos vitákon való részvételt - a tánc és a kártyajáték helyett.

A köznemesi rétegek többsége számára továbbra is a hagyományos kollégium típusú iskola által nyújtott képzés volt az elérhető a maga latinos-retorikus alapozású ismeretanyagával, amely közjogi-alkotmányjogi ismeretekkel bővült. Emellett már a század negyvenes éveitől kezdve kialakult egyfajta szerényebb tartalmú, nemesi indíttatású korszerűsítési törekvés a katolikusok és protestánsok iskoláiban egyaránt. A köznemesség soraiból a kilencvenes évekre lassanként kiemelkedett egy műveltebb réteg. Ők kezdték befogadni az európai felvilágosodás eszméit, ugyanakkor támogatták a nemzeti nyelv és irodalom ügyét. Természetesen nem mindenki tette magáévá ezeket az elveket. A köznemesség egy része idegenkedve fogadta a változást sürgető korszerű eszméket. Ez a réteg a középkorból átörökített hagyományos mentalitást képviselte, állhatatosan ragaszkodott érintetlen ősi jogaihoz. Ezt kihasználva kötött kompromisszumot Mária Terézia a nemességgel. Szabadabb légkört teremtett. Mindez elősegítette a nemesi magyarságtudat fokozatos megerősödését a század negyvenes éveitől kezdve.

A magyar polgárság ebben az időszakban meglehetősen gyengének, fejletlennek bizonyult. Az egyházi értelmiségi pálya még ebben a században is nagy vonzerőt jelentett a szerényebb városi, mezővárosi polgárok és a parasztság tehetséges gyermekei számára. Ezek a fiatal fiúk a különböző felekezetek közép- és felsőfokú iskoláit elvégezve megbecsült egyházi értelmiségi állások birtokosaivá válhattak. A városi polgárok tömegei ezzel szemben nem részesültek magasabb képzésben, és nem is igényelték ezt. Számukra elegendőnek bizonyultak azok az anyanyelvű alapismeretek, amelyeket a városi kisiskolák nyújtottak. Az anyanyelvű képzést több helyen a kisiskola elnevezése is tükrözte, utalva a polgárság etnikai összetételére: „magyar iskola”, „német iskola” vagy „szláv iskola”.

A falusi parasztság túlnyomó többsége még ebben a században is a szájhagyomány útján terjedő szóbeli kultúra közegében élt. A kultúrának ez a népi szintje zárt, befelé forduló hagyományrendszeren alapult. A mindennapi életet szabályzó szigorú normák rendszerén, melyek a paraszti lét szűkös feltételei között éppen megfellebbezhetetlen, áthághatatlan mivoltukkal szolgálták a túlélést, a talpon maradást. Mindazonáltal tovább folytatódott az a XVI. század végén kezdődött folyamat, melynek lényege az volt, hogy a falusi gyermek részesüljön rendszeres intézményes nevelésben-oktatásban. Az uralkodó osztály ezzel egy olyan sajátos „közvetítő” elitet akart a falusi parasztság soraiból kiemelni, amely segít neki saját eszméit meggyökereztetni az alsóbb rétegekben. A falusi népiskolák funkciója ezért mindenekelőtt az uralkodó osztályhoz való lojalitásra nevelés, a vallási, erkölcsi, „állapotbeli” kötelességek elsajátítása volt.

A bécsi udvarnak eleinte nem volt érdeke a magyar oktatásügy, ezért nem is foglalkozott vele különösképpen. A XVII. század azonban jelentős változásokat hozott a bécsi udvar politikájában. Mária Terézia sorozatos intézkedéseket foganatosított a Habsburg-birodalom egységének megszilárdításáért, a központosítás hatékonyságának fokozásáért. Ez az egységesítési törekvés a politika, a gazdaság, az ipar, a közegészségügy és az iskolaügy területén egyaránt megjelent.

Magyarország pontosan körülhatárolt szerepet töltött be a Habsburg - birodalomnak ebben a központosított rendszerében. A háborúkhoz szükséges hadiszállítások a magyar mezőgazdaság fejlesztését, továbbá az osztrák manufaktúra - ipar fellendüléséhez a szükséges nyersanyag kitermelését indokolták.

Mária Terézia az 1760-as évektől kezdve már a felvilágosodás elemeit érvényesítette a központosított, abszolutisztikus kormányzásban. A felvilágosult abszolutista kormányzás módszereit Bécsben az uralkodó közvetlen tanácsadói dolgozták ki. Eszerint az új államnak közvetlen irányítása alá kell vonnia a mindaddig egyházi hatáskörben lévő oktatásügyet is.


1. 2. A felvilágosult abszolutizmus kultúrpolitikája


A felvilágosult abszolutizmus, amely Mária Terézia uralkodásának (1740-1780) az utolsó másfél évtizedében és II. József (1780-1790) uralkodása idején érvényesült a Habsburg-birodalom területén, a magyar nemesség elutasító magatartása ellenére is éreztette hatását Magyarországon is. II. József, számos a polgári fejlődés irányába mutató reformot vezetett be az állami életben, a gazdaságban, a művelődés- és az iskolaügy terén egyaránt. E reformokat, amelyek az egységes osztrák birodalom érdekében születtek, az ún. jozefinista magyar értelmiség egy ideig támogatta, de II. József nyelvrendelete miatt, amellyel a német nyelvet tette Magyarországon is kötelezővé, s a magyart visszaszorította, szembefordult az uralkodóval.

A felvilágosult abszolutista kormányzatnak az állami művelődés és oktatásügy terén bevezetett legfontosabb intézkedései: az oktatás fejlesztése érdekében: Tanulmányi Bizottság szervezése (1765); orvoskar felállítása a nagyszombati egyetemen (1769); a jezsuita rend (1773), majd több más szerzetesrend (1782) eltörlése; az oktatásügyet államilag szabályozó és állami irányítás alá helyező rendelet, a Ratio Educationis kibocsátása (1777); a nagyszombati egyetem áthelyezése Budára (1777) majd Pestre (1782); az egyetem keretében mezőgazdasági tanszék (1777) és Mérnöki Intézet (1782), az orvosi karon belül pedig Állatgyógyászati Intézet (1782) szervezése. Sor került a középiskolai és a népiskolai oktatás korszerűsítésére is.

Ezek az intézkedések hozzájárultak a magyar könyvkultúra és könyvtárügy fejlődéséhez, polgárosodásához is. A szerzetesrendek feloszlatása és a szekularizáció Magyarországon 134 rendház megszűnését jelentette. Ezeknek a könyvtárait is zárolták, majd a Budára került egyetemi könyvtárnak és a különböző királyi akadémiák (főiskola, gimnáziumok és az egyetem közti iskolatípus) könyvtárainak gyarapítására fordították. A szekularizáció során számos mű elpusztult, de sok könyv került vidéki papok, később nyilvánossá vált magánkönyvtárak és könyvkereskedők tulajdonába; így a zárt egyházi gyűjtemények értékes anyagának zöme bekerült az ország szellemi vérkeringésébe.

A nagyszombati egyetem Budára, majd Pestre költöztetésével az egyetemi nyomdát és a könyvtárat is áthelyezték a félreeső Nagyszombatból az ország művelődési, tudományos központjába. A nyomda kiadványai révén - a megújuló magyar irodalmi és tudományos élet támogatója, az egykori jezsuita egyetem könyvtára pedig az ország első állami, modern értelemben vett közkönyvtára lett.

A Ratio Educationis az iskolák feladatául megfelelő hivatalnokok, tisztviselők, szakemberek kiképzését tűzte ki, s ezért olyan új reális tárgyak (az ország földrajza, történelme, növény- és állatvilága stb.) oktatását is előírta, amelyekre a tanulóknak későbbi közéleti, gazdasági pályájukon szükségük volt. E modern tudományágak minél hatékonyabb elsajátítása érdekében a Ratio a felsőbb iskolák (egyetem, királyi akadémiák) könyvtárainak állományáról, az állomány korszerű gyarapításáról is körültekintően intézkedett, s így egyben az első polgári jellegű, állami könyvtár- politikai rendelkezés is volt Magyarországon.


1. 3. Oktatásügy a Ratio Educationis idején


Mária Terézia és fia II. József megpróbálta a magyar közoktatást is egységes irányítás alá vonni. Törekvéseiknek következménye volt az, hogy iskoláztatásunkban fokozatosan tért hódított a felvilágosult abszolutizmus néhány alapelve:

Az iskolai keretek között folyó oktatás-ismeretterjesztés fontos állami érdek. A néptömegekben minden eszközzel tudatosítani kell, hogy az a társadalom a legjobb, amelyben ők élnek.

A közvetlen hasznosság, az utilitarizmus elvének érvényesítése. Fontos volt a jövendő életvitelben közvetlenül hasznos ismeretek elsajátítása.

A felvilágosult abszolutista uralkodók a vallási türelem elvét kívánták érvényesíteni. A vallási szembenállást igyekeztek feloldani.

Az előbbiekből az következik, hogy az iskolaügyet “politikumnak” tekintették, s szerintük az oktatásügy államhatalmi kérdés.

Az iskoláztatás ettől kezdve már nem kizárólag az egyes vallásfelekezetek ügye, de nem is az egyes földesurak jótékonykodásának függvénye lett. Az uralkodó fenségjogába került az iskolaállítás, fenntartás és irányítás. Az állam továbbra is igénybe kívánta venni az egyházakat az iskoláztatásban, az oktatásban, de csakis saját központosított irányítása, felügyelete alatt.

Mária Terézia az 1770-es években a tanügy nagyszabású reformját hajtotta végre. Az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend vagyonának jelentős részéből tanulmányi alapot hozott létre az alsó-és középfokú oktatás, valamint az egyetem támogatására. 1777-ben kiadatta a I. Ratio Educationis-t amely első ízben kísérelte meg egy olyan egységes oktatási-nevelési rendszer létrehozását, amely az állam, illetve az államhatalmat képviselő uralkodó felügyelete alatt áll.

Magyarországon az első állami iskolaügyi szabálykönyv 1777-ben jelent meg, latin nyelven. Címe: Ratio Educationis totiosque Rei Literariae per Regnum Hungariae et Provincias eidem adnexsas, magyarul: A nevelés és az egész oktatásügy rendszabálya Magyarországon és kapcsolt tartományaiban.

Célja a meglevő hazai iskolák szervezetbeli és tananyagbeli egységesítése és állami rendelkezés-felügyelet alá vonása, a korábbi felekezeti jellegük meghagyása mellett. Ellenőrzésére megteremtette a tankerületeket, élükön a tankerületi főigazgatókkal és a népiskolai felügyelőkkel.

A királyi rendelkezés előírta a középszintű tagozat osztályainak számát. A kisgimnázium ezután háromosztályos, a nagygimnázium viszont a poétika és a retorika osztállyal bővülve ötosztályos. A meglévő iskolatípusokat megerősítette, és szabálykönyvben rögzítette. Határozott szervezeti kereteket és tananyagbeli tartalmat kaptak az egyes iskolafokok. Magasabb szintre a tanuló ettől fogva csak az előírt feltételek teljesítése után léphetett. Kisgimnáziumba csak a tizedik életévüket betöltött elemi osztályt végzett, írni-olvasni-számolni tudó diákokat vettek fel. Eszerint a diák 10. és 13. életév között végezte el a kisgimnáziumot, míg a nagygimnáziumot 15 éves korára fejezte be.

A középiskolai tananyagban a korábbinál több helyet kaptak a reál-ismeretkörök. Tantárgyként írja elő a Ratio a történelem, az erkölcstan és az állampolgári ismeretek tanítását.

Megkülönböztet “m

Az Oktatási-nevelési Rendszer előírta a kisgimnáziumok, illetve nagygimnáziumok heti összóraszámát. A kisgimnáziumban heti húsz órát jelentett: latin nyelv 10, matematika 2, új tantárgy a természetrajz 2, történelmet és nyelvet II-III. osztályban tanultak heti 2 órában, míg I. osztályban "bibliai történeteket" és írást heti 2-2 órában.(2. sz. melléklet)

A nagygimnáziumban a heti óraszám 25 órára emelkedett. Új tantárgyként szerepel az elemi logika, heti 2 óra. A latin nyelv óraszáma pedig 10-ről 14-re nőtt.

Az 1777-es Ratio Educationis megszövegezői a tanítóképzés új típusát honosították meg: a normaiskolát. Ezekben az intézményekben a királyi katolikus népiskolák számára képeztek tanítókat. Utoljára pedig az újítások közt említhetjük, hogy az intézkedési szabályzatban szó esik a testi nevelés, a játék, a szellemi felfrissülés fontosságáról, hasznáról.

A rendszabályok közül sok intézkedés nem valósult meg; különösen a középfokú iskolák tantervi reformjainak végrehajtása maradt el, nagyrészt a kellő számú képzett tanár és a megfelelő tankönyvek hiánya miatt.

A protestánsok a királyi rendeleten és nem törvényen alapuló új tanrendszert elutasították.


1. 4. Oktatásügy a II. Ratio idején


II. Lipót trónralépésével úgy tűnt, hogy lehetőség nyílik a magyar iskolaügy újjászervezésére.

Az 1790. évi 26. törvénycikk hosszú, sötét időszakot zárt le a protestáns egyházak életében. Bár a római katolikus egyháznak továbbra is biztosította az uralkodó vallás szerepet, mégis elismerte az evangélikus és református egyházak önkormányzatát. Megadta számukra az iskolafenntartás, további iskolaalapítás, adománygyűjtés és külföldi egyetemjárás jogát.

Bármennyire is haladó lépés volt ez a törvény a szabad vallásgyakorlat terén, visszavetette azt az I. Ratio-val meginduló folyamatot, amely a hazai iskolarendszer egységesítése felé vezetett. A protestánsok ezután - tanügyi autonómiájukra hivatkozva - elutasítottak minden állami kezdeményezést, ami az iskolarendszerük fejlesztésére vonatkozott. Az 1777-i Ratio Educationis belső hiányosságai miatt a hazai jozefinista értelmiség, valamint a nemesi nemzeti mozgalom kritikája következtében már az 1791-92-i országgyűlés előkészületeket tett a közoktatás új, országos rendezésére. Mivel a bécsi udvar a magyar tanügyi rendelkezések jogát saját magának tartotta fenn, húzta-halasztotta az intézkedést. Az új szabálykönyv végül 1806-ban jelent meg latinul. Címe: Ratio Educationis Publicae totiosque Rei Literariae per Regnum Hungariae et Provincias eidem adnexsas, magyarul: A köznevelés és a művelődésügy átfogó rendje a magyar királyságban és tartományaiban. Az új szabályzat szerint az iskolaszerkezet váza a régi maradt egy kivétellel: a kisgimnázium négyosztályossá vált az alapok jobb begyakorlása miatt. A nagygimnázium pedig hatosztályos lett, amelyet 9 évesen kezdtek el, és 15 évesen fejeztek be a diákok.

Az oktatás törzsanyaga lényegében változatlan maradt, a belső arányok viszont átalakultak. Az új rendelkezés ugyanis feloldotta elődje tantárgyi zsúfoltságát, előtérbe helyezte a gyermekek és ifjak életkori sajátosságait, szellemi teherbíró képességét. A heti óraszám 19 illetve 20 óra volt Újdonság volt, hogy a latin nyelvtan mellett a magyar nyelvtant is oktatták. (3.sz. melléklet)

Az 1820-as évektől segédnyelvül a magyar nyelvet is használni kellett, mindegyik tantárgy óráján. Az 1806-i Oktatási-nevelési Rendszer középszintű tananyagainak oktatása részleteiben is megvalósult a kibocsátása utáni években; fél évszázadon át, egészen 1850-ig meghatározta a magyar közoktatásügyet.

(4.sz.melléklet)


 

2. GYÖNK BEMUTATÁSA



Gyönk címere a gabonatermelés, a szőlőkultúra és a patinás iskola ikonjaival.


2. 1. A falu földrajzi helyzete


Gyönk a Tolnai-dombság három kistájának egyikén, az északról dél felé háromszög alakban hosszan elnyúló, Tolnai Hegyháton helyezkedik el. (712 km²).

Ahogy azt az elnevezés is mutatja, a Tolnai Hegyhát keskenyebb és szélesebb hegyhátakból, gerincekből, széles völgyekből és terjedelmes, löszborította úgynevezett táblarögökből áll. Völgyeiben források fakadnak, gazdag rétek, a meredek oldalakon szőlők, a tetőkön erdők, a dombokat kísérő síkságokon és az enyhébb lejtőkön szántók jelzik a környék lehetőségeit. (5.sz.melléklet)

E vidékről Illyés Gyula így írt:


"Hű nevelőim, dunántúli dombok,

ti úgy karoltok, hogy nem korlátoltok,

nem fogtok rabul, amikor öleltek,

ti úgy öveztek, hogy égig emeltek." ( 1 )


2. 2. Gyönk története


2. 2. 1. Gyönk nevének eredete


A helység nevének eredetére több feltételezés létezik. A földrajzi etimológiai szótárban a község nevét Guquer személynév rövidítéses becéző alakjából (Gyuk ) származtatják.

Egy 1561-es magyar nyelvű feljegyzés Gieng néven említi a községet. (6.sz.melléklet)

A gyönki magyar református egyház által 1938-ban kiadott Nevelésügyi állapotrajzban Német József kántortanító azt írja, hogy a honfoglalás korában ez a vidék a magyarok Jenő (Gyenó) nevű törzsének volt a lakhelye, Gyönk pedig a Jenk, Jink, Gyenk, Gyink szavakból keletkezhetett.

A község német neve is Jink. (7.sz.melléklet)


2. 2. 2. Gyönk fejlődése


A Gyönknek helyet adó erdős dombok és a tiszta vizű patakokat rejtő völgyek a régmúlt időkben is letelepedésre alkalmas helyet biztosítottak.

A község területén végzett régészeti kutatások az bizonyítják, hogy már a csiszolt kőkorszakban lakott volt, de az is köztudott, hogy a falu határában állt a bronzkori időszakban épített gerenyási földvár, ahol a megye régészetének alapítója Wosinsky Mór már 1890-ben feltárásokat végzett. A feltárások nyomán a kelták időszakából nagy számban kerültek felszínre leletek, melyek azt tanúsítják, hogy vasat és fazekaskorongot is használtak.

A település mai belterületén a rómaiak után a germán longobárdok telepedtek meg. Ugyanitt több száz sírból álló avar temetőt tártak fel a régészek 1968-83 között. A leletek alapján arra lehet következtetni, hogy népes avar közösség művelte a határ földjeit és legeltették nyájaikat. A feltárt mintegy 700 sírhely alapján mondható, hogy a honfoglaló magyarság az itt élő avarokkal összeolvadva lakta be ezt a vadban és vízben bővelkedő vidéket. Minderről az eleinte egymás mellett elterülő avar és magyar temetők, majd az azok összeolvadása a bizonyosság.

A kereszténység elterjedését egy Gyönkön előkerült román kori bronz corpus (8.sz.melléklet) bizonyítja, mely a megváltó keresztre feszített testét ábrázolja. A leletet a szekszárdi múzeumban őrzik.

A helység további történetét a középkorig homály fedi. Az első írásos dokumentumok az 1280-as éveket említik, mikor egy itteni nemes, Gyönki László nőül vette Harsány várurának Kata nevű leányát. Egy 1313-ban datált okiratból megtudhatjuk, hogy Gyönki László anyja, Balog Kata után jutott két baranyai falu (Boia és Bolcha) birtokába. A Gyönki-család 1446-ig fordul elő az oklevelekben.

A gyönki plébániát az 1330-as években említik a pápai tized összeírásában.

A XIII. században a Sziget-, Fejes- és Mérő-családot találjuk Gyönk birtokosai között.

1476-ban Gyönk egyik részbirtokát Mátyás király Pyber Andrásra ruházta át.

A Gyönk és Regöly között fekvő Csernyéd (ma Szakályhoz tartozó puszta) volt a középkori Tolna vármegye egyik jelentős törvénykezési központja, egyúttal a nádori vándor bíráskodás fóruma, így a Gyönk térségére vonatkozó középkori iratok nagy része is innen származik. A törökök előtti évtizedek zűrzavaros közállapotról tanúskodnak, ennek kísérő jelensége az önbíráskodás volt. Egy ilyen est kapcsán rendelt el vizsgálatot a vármegye Matucsinai János, Alsógyönk földbirtokosa ellen.

1543 után Tolna vármegye területén már nem volt magyar őrség. A hajdan virágzó falvakra és a közeli mezővárosokra a félhold árnyéka borult. A falut és környékét 1545 nyarán szállták meg. A török térhódításával vége szakadt a békés időszaknak, a lakosság nagy része kénytelen volt elhagyni lakóhelyét, tartós háborús időszak következett. A hódítók viszonylag nagy lakott települést értek itt: ezt bizonyítják a defterek (adólajstromok). A terület a simontornyai szandzsákhoz tartozott. Az 1560-as kimutatás 60 családfővel számolt. 1590-ben már csak 33 családfőt írtak össze. A török hódoltság után a Hegyhát falvaiban nagymérvű pusztulás, elnéptelenedés volt tapasztalható. Ekkoriban a Sándor-család tulajdonában került ősi jusson e terület, majd házasság révén a Magyary-Kossa-család kezébe ment át. Az elnéptelenedett falvakba a parlagon maradt földterületek megmunkálására a földbirtokosok megpróbáltak magyarokat telepíteni.

1713-ban települt e vidékre néhány család Veszprém megyéből: Csót, Veszprémvarsány, Várpalota térségéből. A falvak újratelepítéséhez a császártól is segítséget kértek a földesurak. III. Károly 1722-ben kéréssel fordult a német fejedelmekhez, hogy adjanak telepeseket. Így érkezett Gyönkre az első német telepes csoport Hessenből, akik evangélikus vallásúak voltak. Később a Nagyszékelybe települt református németek egy csoportja átköltözött Gyönkre. Így alakult ki a falu jelenleg is érvényes felekezeti háromarcúsága: evangélikus és református németek, valamint katolikus magyarok. Az új telepesekkel a falu fejlődésnek indult.

1812-ben Gyönkre települt át a Nagyszékelyben, 1806-ban alapított református algimnázium. 1891-ben már 3371 lakost számlált a község, ekkor nevezték ki a simontornyai járás székhelyének. A I. világháborúig meghatározó történelmi esemény nem szerepel a falu krónikájában. A főként németek lakta település életében a II. világháborút követő kitelepítések hoztak nagy változást. A kitelepítettek helyére Orosháza környékéről, a Felvidékről több száz család érkezett. A Magyarországra áttelepülő bukovinai székelyek közül is több család Gyönkön lelt új otthonra.

Az 1950-es évektől a település iparosodásában, gazdasági életében meghatározó szerepet töltöttek be az itt tevékenykedő üzemegységek, gazdálkodó szervezetek:

a KIPSZER Gyönki Gyáregysége, a Mezőgép Gyönki Üzemegysége, az Elegancia Ipari Szövetkezet Gyönki Üzemegysége, a Vegyesipari Szövetkezet, a Petőfi Termelőszövetkezet, valamint a Víz és Csatornamű Vállalat.

1961-ben megszűnt Gyönk járási székhelyi rangja, ez nagyban visszavetette a község további fejlődését. 1970-től 6 társközségével együtt közös igazgatás alatt nagyközségként működött, 1991-től ismét önálló.


2. 2. 3. Szemelvények Gyönk jelenéből


A falu Általános és zeneiskolája fogadja a gyönki diákok mellett a 6 volt társközség tanulóit. (9.sz.melléklet) Nagymúltú gimnáziumában immár országos beiskolázással kéttannyelvű ( magyar-német ), nemzetiségi német és diszlexiás képzés folyik.

Gyönkön található a megye legnagyobb létszámú szociális és módszertani otthona. (10.sz.melléklet)

1990-től Gyönkön is megnőtt a kisvállalkozói tevékenység, mely a község újuló arculatán is nyomott hagy.

1990 óta a németországi Griesheim, Darmstadt/Heimstädtensiedlung, Wilkau-Haßlau és a franciaországi Bar-le-Duc városával testvérvárosi kapcsolata van Gyönknek. E kapcsolatok ápolása is bizonyítja, hogy a községben csírázik az európaiság gondolata.

 

 

3. A GYÖNKI GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE


A gimnázium jelenlegi címere



A gyönki gimnázium történetét az egykori tanárok feljegyzéseiből, Gángol István iskolahistóriájából (11.sz.melléklet) , valamint Kálmán Dezső: A GYÖNKI EV.REF.GYMNASIUM TÖRTÉNETE 1806-1900 című munkájából (12.sz.melléklet) és a gimnázium igazgatói által összeállított évkönyvekből, jelentéseikből ismerhetjük meg.

 

3. 1. A nagyszékelyi időszak


3. 1. 1. Az iskolaalapítás gondolata


Gyönkön 1812. óta van gimnázium, melynek eseményekben gazdag előtörténete a közeli Nagyszékelybe visz. A Nagyszékelyben hét évig fennálló helvétziai hitvallású "gymnasium" eredetét, s életbe léptetését fiai taníttatásáról gondoskodó két jámbor atyának köszönheti.

Csitvay András, ságvári lelkész 1805. márciusában a német nyelv tanulása érdekében fiát Nagyszékelybe vitte, ahol az akkori német ajkú lelkésznek, Keck Dánielnek is volt tanulásra alkalmas két fia. A két gondos atya kölcsönös eszmecserét követően egy Nagyszékelyben felállítandó központi iskolának a létrehozásában egyezett meg.

Az elkészült tervezetet Horvát Ádám egyházmegyei gondnok támogatásával az 1805. augusztus 6-án Mocsoládon tartott egyházmegyei gyűlés elé terjesztették.

E gyűlés olyan határozatot hozott, hogy a nagyszékelyi magyar ajkú tanítónak évi fizetését 170 Ft-tal kiegészítsék, és e tanítói állás betöltésére egy főiskolát végzett egyént hívjanak meg, aki a népiskolai tanítás mellett az egyházmegye központi iskoláját is vezeti és a“ gymnasialis szokott tudományokat előadhassa” ( 2 ).

A kezdeményezésből azonban egyenlőre nem lett semmi, mivel a gyűlés néhány tagja a pénzalap hiányára hivatkozva elutasította a beterjesztést.


3. 1. 2. A magánkezdeményezésű iskola felvirágzása


Csitvay a közösség szűkmarkúságát látván 1805 október végén Laky István fiatal tanítót fia mellé fogadta. A fiatalember hozzáértését tapasztalva javasolta Keck Dánielnek, hogy Nagyszékelyben ennek a tanítónak szállást fogadjanak és közös költségen, s díjazással fiaikat vele taníttassák. 1806 januárjában három növendékkel indult a „deákoskola”, akiket Csitvay Andrásnak, Keck Antalnak és Keck Dánielnek hívtak.

Az egyházkerület 1806-tól kezdve a nagyszékelyi iskolát “Helvétziai Vallástételű Centrális Oskolának” azaz gimnáziumnak minősítette. Laky Istvánt pedig egy előre meg nem határozott javadalmazással professzornak nevezte ki, miközben az elemi iskolásokkal is törődnie kellett.

A magánkezdeményezéssel indult iskola csakhamar komoly eredményeket ért el. A tanulók létszáma annyira meg növekedett, hogy 1808-ban a consistóriumnak, az egyháztanácsnak segédoktatóról kellett gondoskodnia. Ez újabb anyagi áldozatot követelt. Vécsey József, egyházmegyei tanácsbíró és pénztárnok, aki fellelkesítettek az intézmény eredményei, 430 Ft-ot adományozott az iskolának örökös alapul, az iskolakönyvtár alapítására pedig 200 Ft-ot. Vécsey adományával példamutatásra serkentette a környék tehetősebb családjait.

1809. márciusát követően Laky Istvánt Nagyberénybe helyezték át prédikátornak. A conistórumnak tehát új tanítót kellett keresnie. A Kilitiben 1809. július 11-én tartott gyűlés a siker érdekében elhatározta, hogy az eklézsiák évente önkéntes adakozás útján 19 pozsonyi mérő búzát adjanak össze. Ez persze még a kor viszonyai között sem biztosított valami fényes jövőt a megválasztandó tanítónak. Megfelelő tanítót találtak Mányoki József személyében. 1810-ben a külső-somogyi egyházmegye kis háztelket vett, melyre a professzoroknak lakást és tantermeket építettek. Ugyanebben az évben, november 14-én az új épületben indult meg a tanítás három oktatóval és 66 növendékkel - természetesen a népiskola tanulóit is beleszámítva.


3. 1. 3. Az iskola működésének nehézségei


A siker örömébe azonban üröm is vegyült. A megye elöljárói semmit sem tettek annak érdekében, hogy az iskola fejlődhessen. Erre például szolgál Keck Dániel könyörgő levele, melyben egy tágas és megfelelő épület építését kéri. Indokként említette az egyre szaporodó tanulói létszámot, és az általa és mások által felajánlott adományokat.

Fokozta a nehézségeket, hogy Keck Dániel, az iskola egyik alapítója elhalálozott. Ez szinte jeladás volt az iskola ellenségeinek a támadásra. Az iskola helyzete tarthatatlan lett Nagyszékelyben, egyrészt a református magyar egyház ellenségeskedése, másrészt a helybeli római katolikus gazdatisztek háborgásai miatt. Az uradalmi gazdatisztek robotszolgáltatásra kényszerítették az iskolát és oktatóit. Érthető tehát, hogy az iskola pártfogói igyekeztek az intézetet olyan helyre telepíteni, ahol a földesurak is támogatják.

Az iskola támogatói jóideig eredménytelenül kilincseltek az egyházkerület községeiben, míg végül is a gyönki földesurak felajánlották az iskola befogadását. Ezért utazott Csitvay András, Vécsey József és Egressy Sámuel Gyönkre, ahol 1200 Ft-ért megvették azt a házat, amelyben addig a német prédikátor lakott. Így került a gimnázium a consistorium 1812. február 7-ei határozata alapján a gyönki földesurak támogatása révén Gyönkre.

Az 1812. március 24-én, Felsőnyéken tartott egyházmegyei gyűlésen az iskola közigazgatásának viszonyait rendezték, ezután az intézet kormányzását, s minden ügyintézését a külső-somogyi egyházmegye az adományozó és pártfogoló gyönki földesurakkal megosztva közösen végezte.

A gyönki patrónusok közül az iskola főfelügyelőjévé választották Dórjai Hajós Sámuelt, Tolna megye főügyészét. Ez alkalommal az egyházmegye kinevezte az építési bizottságot, melynek feladata az új iskolaépület kialakítása volt. A bizottság tagjai Hajós Sámuel és Sebestyén János, gyönki lelkész voltak.

Ezzel az iskola történetének nagyszékelyi szakasza lezárult.


 

4. A GIMNÁZIUM GYÖNKÖN


A gyönki gimnázium talpkövét 1812. június 4-én Dorjai Hajós Sámuel, Magyary

Kossa Sámuel és hatéves fiacskája, József, valamint Sebestyén János lelkész fektették le. A gimnázium alapításának okiratba foglalása 1812. augusztus 29-én történt meg. A szerződést Hajós Sámuel, Magyary-Kossa Péter, Magyary-Kossa Sámuel, Komádi Nagy Mihály, Csekey János, Gángol István, Elek Ferenc jelenlétében a következőképpen fogalmazták meg:



4. 1. Alapítólevél

(13. sz. melléklet)


Mi Gyönki Földes Uraságok

meg-győzetvén arról, hogy kiváltképpen a jó-nevelés által tétettik az Ember alkalmatossá és tökéletessé a maga életének okos fojtatására, az Emberi Társaságra, és a jó Hazafiasságra, sőt az Isteni félelemre is; -tapasztalván pedig azt, hogy a körüllevő Vidéken tsak edgy jó, rendes Nevelő Oskola is melybe az igyekező Szülék az ő Gyermekeiket a jó neveléssel a tökéletességre készíthetnék, nem találtatik: ugyan azért, egyedül az Emberséghez és Hazánkhoz vonszó azon szeretetünkből, hogy mi ezen szükséges jó-nevelést tőlünk ki tehetőképpen előmozdítsuk, oly szándékra jöttünk, hogy Gyönkönn a magunk Helységünkben edgy Német Magyar és Deák Rethoricáig inclusive tanittandó Oskolát állitsunk fel, melyet a jövendő időkre is állandóvá tegyünk, a mint ezen végre.

Alább irt napon és esztendőben azon Épületet, melly a Német Oskola Ház mellett mostanában épűlt, Fundusul edgyütt Somogyi, Tolna és Baranya Tractusok Centrális Oskolájának ez uttal minden tereh és adózás nélkül mint szabad Fundust által irjuk, és adjuk következendő Feltételek alatt. Ugymint:

1ször Ezen Oskolának Fő vigyázása minden időben Gyönki Familiánkat illesse, melly végre a három Tractusbéli Tisztelendő Elöl Járó Urak a Familia meg edgyezésével közölünk edgy arra érdemes személyt fognak választani.

2szor Alkalmatos oskolabéli Tanittók a három Tractubéli Tisztelendő Elő-járó Urak a Famliliabéli Inspector Urral lejendő edgyetértéssel fognak választani és el is botsátani.

3szor Ezen Oskolába a Német Nyelvnek Tanittása leg nagyobb tzél légyen, azért is ez főképpen előmozdittassék és szorgalmatossan tanittasson.

4szer Az Oskolabéli nagyobb dolgoknak elintézésére a Tractusbéli Tisztelendő Elő-járó Urak, Inspector Urral edgyütt minden esztendőbe legalább egyszer egyben fognak gyülni, akik a szükségesekre vigyázni fognak.

5ször A Oskolabéli Professzorok és Tanitványok eránt pedig a fellyebb irt Fő Vigyázó Urak egy Hely béli kis Consistoriumot fogak fel állitani, a melly az apróbb dolgokat el intéztesse.

6szor Az Oskolához tartozandók számára bizonyos regulák Törvényül fognak irásba kiadatni, hogy magokat azokhoz minden esetre alkalmaztathassák.

7szer Hogyha pedig valamelly véletlen változások miatt ezen Oskolának meg szünni kellene, mivekhogy ennek Épitésére mindenféle Materiálékat Mi Földes Uraságok szolgáltattunk: tehát azon esetre a Materiálékon kivül minden hozzá tartozandók árrának, és Mester Emberek Bérének betsü szerént a V Tractusoknak lejendő ki fizetése mellett e Gyönki Familiára vissza száljon, addig pedig sem edgy magánoson közülünk, sem közönségessen átoljába még Maradékink is semmi esetbe és okra nézve ne háborgathassa.

Mely ebéli szives Hajlandoságok a Tekintetes Gyönki Földes Uraságoknak mi is alább irottak a V Tractusok részéről tellyes hálaadó szivel vévén: a fennt irt Pimetumoknak szentül lejendő megtartásának ígérete mellett, a fellyebb által irt és adott oskola Házat által vesszük.

Mellynek is nagyobb hitelére ezen In Seriptionális Levelet mind két saját kezünk aláirásával és szokott Petsétünkkel meg-erősitvén ki adtuk


Gyönkön 29 8h 812.”

Az alapítólevelet bal oldalt a gyönki földes Uraságok, jobb oldalt a három megye református egyházának képviselői írták alá.


Hajós Sámuel mint Gyönki Komádi Nagy Mihály mint a

Földes Úr et. Tettes. Nemes Tolnai V. Tractusnak Esperese

Tolna Megye Tábla Birája

És Feő Fiskálisa

Cseke János mint a

Magyary Kossa Péter mint a Tolnai V. Tractus

Gyönki Földes Úr és Fejér Vice Senoira és

És Tolna V gyék Tábla Birája Superintendetiális As.

És Teettes. Ns. Fejér V. gyének Seffor.

Generális..?olvashatatlan…

Gángol István mint a külső

Somogy V. Tractus Proseniora

Magyary Kossa Sámuel mint

Gyönki Földes Úr Tettes. Tolna

És Több T.N.V. gyék Tábla Birája

Németh Károly Mint a Külső Somogyi V. Tractu rendes

Horariusa

Jelen létemben Elek Ferenc Tettes Ns. Tolna

Vármegye Al Szolga Birája” ( 3 )


4. 2. A gimnázium építése


Hivatalos képviselők segítségével megbecsülték a két kiszemelt lakást, Klein Fülöp és Weil Ádám házát. Ezen házak helyén építenék, építették fel a centrális iskolát. A munkában nagyon sokat segített a gyönki nemes urak telek-adományozása és legfőképpen Dorjai Hajós Sámuel buzgó munkája.

Házáért Klein Fülöp 80 forintot kapott váltócédulában, míg Weil Ádám házát megtoldották a szomszéd telekkel. A szomszédban lakó Christ Ádámnak pedig Magyary Kossa Péter új telket adott, és rá házat, istállót építtetett.

A megkapott támogatások segítségével 1812. augusztus 4-én kezdték építeni a gimnáziumot. Az iskola Gyönkre való telepítése mellett szólt a helység kies fekvése, egészséges levegője, igen jó vize, a lakbér és az élelmezés olcsósága.

Az 1812. október 28.-án megtartott tanévnyitóra Csitvay András, mint a külső-somogyi egyházmegye esperese meghívta a tolnai és felső-baranyai egyházmegyék képviselőit, hogy a gyönki gimnáziumot adományaikkal támogassák. A megjelent egyházmegyék képviselői az intézmény segélyezésére évi 24 p. Ft-ot ajánlottak fel. Az adományaikat 1813. április 24-én a gimnázium pénztárába először befizették.

Az építkezés 1812. november 28-ára annyira elkészült, hogy Mányoki József professzor és Vécsey László segédtanító Nagyszékelyből áthozott tanítványaikkal megkezdhették a rendes tanévet.

Az építésre, az új iskola épületének, a lak és tantermeknek berendezésére és felszerelésére és a gimnázium átszállítására fordított kiadások az iskola pénztárát nagymértékben megterhelték.

A gyönki uraságok az iskola terheit állandó adományaikkal enyhítették.


4. 3. A tanítás megkezdése Gyönkön


Az első gyönki tanévben Mányoki József maga tanította a grammatikát, szintaktikát és humanisztikát egyedül. A sok megaláztatást megélt professzor nagy megbecsülésben részesült az új tanintézetben. Szabad gondolkodása miatt azonban többször összeütközésbe került az egyházmegye akkori espereseivel. Korának teljes tudását birtokolta, melyet tanítványainak is igyekezett átadni.

A tanulók nevelése osztályokban folyt. Ezen időszakban még rendszeresen kidolgozott tanterv nem volt, hanem a tanítók tudásuk és belátásuk szerint tanítottak egyéni módszerekkel.

Fábián István oktató idejében, 1820-1824 között az iskola népessége annyira szaporodott, hogy egy részének a nemzeti iskola termeiben kellett helyet foglalni és a nemzeti iskola tanítóját, Botsor Pált felkérték segítségül. Az első harminc évben és a későbbiekben is állandó gondja volt az intézménynek a tanárok túl gyakori váltakozása. Ez a probléma akkor érződött leginkább, amikor csak két tanára volt az iskolának. Mind a két tanárt a sokoldalúság jellemezte. Ezt bizonyítja, hogy például 1842-ben Gerendai József volt az első oktató, aki két "humanitátis osztályban" és a 3-4. nyelvészeti osztályban tanított. A második oktató Török József pedig 1-2. nyelvészeti osztályt és az elemi iskolát oktatta.


4. 4. A gyarapodás évtizedei


A gyönki gimnázium fejlődésében az is közrejátszott, hogy a Duna és Dráva közt Fejér-, Tolna-, Somogy és Baranya megyékben lakó számos reformátusnak nem volt nagyobb központi intézete.

Az iskola fenntartói a helybeli református földesurak, a külső-somogyi egyházmegye és a tolnai egyházmegye, esperesek, egyházi és világi küldötteik által képviselve. A kormányzó testülethez tartozott a fenntartó testületi választmány (a külső-somogyi egyházmegye főesperese, esperese, a tolnai egyházmegye esperese, alispánja, három lelkész egyházmegyékből választva, a helybeli pártfogóság és az igazgató tanár) és a tanári szék. A testületi választmány tagjainak elsődleges beleszólásuk volt az iskola ügyeibe.



4. 4. 1. A támogató földesurak


A gyönki gimnázium fennmaradását tehát döntő módon befolyásolta a földesurak támogatása, ezért érdemes velük egy kicsit részletesebben foglalkozni.

A gyönki gimnázium történetének legnagyobb alapítványát mecénása, Dorjai Hajós Sámuel tette. 1838. december 26-án végrendeletileg 16 ezer pengő forintot hagyott alapítványként az intézetre.

Mivel a jó nevelés formálja az emberiséget, hogy ebben én is segítségül lehessek, és közönségnek tehetségem szerint használhassak e végre az Gyönki Gymnasiumnak, melynek egyik felállítója voltam, és amelyet a jövendőre is mindenkinek, de kivált a gyönkieknek azért, hogy ebben az ő gyermekeiket helyben szemnek előtt, kevés költséggel nevelhetik, kedvekbe és hajlandóságokba ajánlok, hogy állandó lehessen a végre 16000, azaz tizenhatezer pengő forintokat rendelek, és fundálok, oly formán, hogy ezen tőkepénzeknek kamatjából az Tanítok évenként illendően fizettessenek, az Oskolaházhoz megkívánható könyvek szereztessenek, és az Oskolaháznak egyéb mindennemű szükségei soroltassanak, mi pedig mindenekből megmaradna, az időről-időre tőke pénzzé tétessen, melyért is a tanítványoktól semmi készpénzbeli fizetség ne kívántasson, hanem a tanítók ingyen tanítsanak, főként pedig a német nyelvre igyekezzenek.” ( 4 )

Ezzel az adománnyal a gimnázium anyagi helyzete lényegesen jobb lett, és egy harmadik tanár is “illendő díjjal ellátatott”.

Dorjai Hajós Sámuel 1840-ben bekövetkezett halála után Vizsolyi János látta el a hagyaték kezelésével kapcsolatos feladatokat. Amikor 1864-ben ő is elhunyt, az alapítvány értéke már meghaladta a 21 ezer forintot


4. 4. 2. Az iskolaegyesítés gondolata 1840-ben


Az 1840-es évek derekán fölmerült a gyönki református és a Baranya, Somogy, Tolna megyei evangélikus esperesség által fenntartott sárszentlőrinci evangélikus diákiskola, azaz gimnázium egyesítésének gondolata. Az egyesítés önös érdekekből és a bizalmatlanság miatt meghiúsult.

A sárszentlőrinci négyosztályos algimnázium így 1870-ben áttelepült Bonyhádra, megvetve alapját a máig jó hírnevű Petőfi Sándor gimnáziumnak.

A tanárok a reformkorban is haladó szellemben nevelték növendékeiket. Az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc idején a tanítókat hazaszeretetük a harcmezőre szólította. Közülük kiemelkedik Kiss Gábor tanár tevékenysége. Így írt erről önéletrajzi levelében

" 1848 nyarán Jelasich betört az országba elhagytam a Pázmándy Dénes (országgyűlési elnök) családjánál volt nevelői állásomat táborba mentem, részt vettem a pákozdi ütközetben a Jelasich kergetésében, az ozorai lefegyverzésnél jelen voltam, ... " ( 5 )

A reformkor idején a középiskolai képzés korszerűsítésére nagyszabású tervek születtek. 1848 tavaszán hivatalba lépett az első magyar kormány, melynek vallás- és közoktatásügyi minisztere Eötvös József lett. Tervei között egy átfogó középiskolai reform szerepelt, amely azonban a szabadságharc bukása miatt nem valósulhatott meg.



4. 5. A gimnázium fejlődése az 1848-as események után


4. 5. 1. Az Ausztriai Terv


1849 őszén a "Ministerium des Cultus und Unterrichts" -a bécsi császári minisztérium- rendelkezett a hazai iskolák felett. Ekkor léptették életbe az „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich” című új szabályzatot a középiskolák számára. A cím magyar fordítása: "Az ausztriai gimnáziumok és reáliskolák szervezetére vonatkozó szabályzat". Ezt kiterjesztették Magyarországra is.

Az Entwurf létrehozta a nyolcosztályos gimnáziumot, mely a korábbi hatosztályos gimnázium és a két évfolyamos akadémiai bölcselet tagozat összevonásából jött létre. A gimnázium ez időtől kezdve szerkezetileg két, önmagában is egységesen megtervezett tananyagú tagozatból áll: az I-IV- osztályokból álló algimnáziumból, és a további négy osztállyal teljes, főgimnáziumból.

A tanulmány középpontjában az intenzív latin és görög nyelvi-irodalmi képzés állt, ezt egészítette ki egy élő idegen nyelv, a német nyelv tanítása, valamint a reál és a humán jellegű tantárgyak együttese. Az algimnáziumok tananyagát kettős céllal állították össze: egyrészt aránylagosan teljes műveltséget nyújtson, másrészt előkészítsen a további tanulmányokra.

Az Ausztriai Terv bevezette, hogy a középszintű iskolákban csakis középszintű középiskolai tanári képesítéssel rendelkező szaktanárok taníthatnak, és meghatározta az egyes iskolatípusokban alkalmazandó tanárok számát ( 6 fő ). A középiskolába lépés alsó korhatára: 9 év, s 17 éves volt a diák, amikor végzett.

Az Entwurf szerint a gimnázium oktatási nyelve az a nyelv, amely a gimnázium székhelyén élő lakosság többségének anyanyelve. Ezen 1855-től a bécsi kormány rendelkezései változtatni akartak: fokozatosan váljon németté a felsőbb osztályokban folyó oktatás nyelve. Ez a törekvés sikertelen maradt.

Az Entwurf fontos dokumentuma a magyar iskoláztatás történetének. Jelentős mértékben előmozdította a középiskolák fejlődését, noha ez a fejlődés nem ment végbe megrázkódtatások nélkül. A szaktanári rendszer bevezetésére, a laboratóriumok, szertárak előírás szerinti fejlesztésére sok helyütt nem nyílt lehetőség. A nyolcosztályos gimnáziumnak 12, a négyosztályosnak 6 rendes tanár alkalmazását írták elő. Éppen ezért több - korábban híres iskolának, köztük több protestáns intézménynek be kellett zárnia kapuit. A bécsi kultuszminisztérium négy év türelmi idő után megvonta tőlük a nyilvánossági jogot. Ennek ellenére több református iskola talpon maradt, s menedéket tudott nyújtani számos, a szabadságharcban részt vett személynek.

Ez a rendelkezés részben érintette a gyönki gimnáziumot, mert ekkor még az intézmény csak algimnáziumként működött. E változások hatására a gimnáziumban 1850-ben bevezették a szakszerű oktatást, és 1851-ben felállították a negyedik tanszéket is. A tanítói létszám négy főre emelkedett 1855/56-ban. Oktató volt: Sebestyén János, Scheer Konrád, Dömény József és Tóth Józsa. A tanári fizetés 500 forint évente. A következő évben bevezették az 5. tanszéket is, de ez csődöt mondott, mert csak 4 tanári állást töltöttek be.


4. 5. 2. Magyary-Kossa Sámuel szerepe


Az iskola megalapításától kezdve a másik kiemelkedő mecénás Magyary-Kossa Sámuel volt. Az ő jelentőségét az iskola támogatásában a korabeli feljegyzések alapján ellentmondásosan lehet meg ítélni.

A Magyary-Kossa-család Pozsony megyei (nagysarlói) ágáról, már a XIV. századból vannak feljegyzések. A család Kossa és Magyary néven felváltva fordul elő. Címeres levelet Rudolftól 1599. április 1-én Nagysarlósi Kossa Albert fia Gergely és testvérei kaptak. A Kossa család Alberttel és testvéreivel három ágra szakadt. Nemességüket 1600. december 18-án Bars, 1699. március 10-én Komárom, 1727-ben Veszprém megyében igazolták. A Magyary-Kossák más birtokosok mellett közösen bírták Gyönköt. (14.sz.melléklet)

Magyary-Kossa Sámuel (1781-1866), a család gyönki ágának egyik leszármazottja. Jogi tanulmányainak befejezése után megnősült és Gyönkön telepedett le. Tevékenysége a közélet és a birtok között oszlott meg. Egyházának és a gimnáziumnak bőkezű pártfogója volt. Több vármegyei tisztséget is betöltött, így többek között 1840-45-ben első alispánként ténykedett. A megyei nemesi ellenzék prominens képviselője volt. Az 1848-as eseményekben fiával, Józseffel tisztségeket vállaltak a forradalmi testületben. Magyary-Kossa Sámuel egyetlen gyermekének , József fiának korai halála (†1895) is közrejátszott abban, hogy élete végén már kevésbé gondosan gazdálkodott, adósságokba keveredett, jelzáloggal terhelte meg birtokát.

Magyary-Kossa, Hajós Sámuelhez hasonlóan, a gimnázium alapítóinak egyike. A harmincas évek kezdetétől foglalkozott az iskolaügyekkel, Hajós Sámuel halálát követően pedig ő vette kezébe azok vezetését.

A 40-es évek nem adtak neki elegendő időt, hogy az intézet belügyeivel tüzetesebben foglalkozzék; de az 50-es években korlátlan úrnak, főrendezőnek érezte, tartotta magát, ki a tanárokkal, iskolával tetszése szerint gondolt rendelkezni.” ( 6 )

Az ötvenes években az anyagi gondoknál komolyabb bajok jelentkeztek a gimnázium életében. Az 1856/57-es tanévről szóló feljegyzések szerint ekkorra már-már az anarchia jelei mutatkoztak a korábban példás rendben működő intézménynél. Az újonnan kinevezett tanárokat az év kezdetén senki nem fogadta, még a gimnázium helyét is úgy kellett megtudakolniuk magánszemélyektől. Hivatalukba nem iktatták be az érkezőket, és mivel jogaikra és kötelezettségükre sem figyelmeztették őket, irányítás nélkül azt tették, amit jónak láttak. Különösen felborzolta a kedélyeket a piarista rendből áttért tanár, Bartos Ignác személye és életmódja, aki sajátos módon értelmezte a református hitszabadságot. Azon túl, hogy a tanári szakavatottság és józanság sem volt erős oldala, közmegbotránkozásra még ágyast is tartott.

A bajok szálai minden esetben Magyary-Kossához vezettek, ugyanis a patrónus és a tanári kar között rendezetlen volt a viszony. A háborúskodás azzal kezdődött, hogy 1855-ben két tanár elhagyta az intézményt (Pajzán és Rakottyai). A megüresedett helyek betöltéséről Magyary-Kossa Sámuel felügyelőnek kellett gondoskodnia.

Ezt a felügyelő a saját előnyére úgy oldotta meg, hogy két rendes tanár helyett Poór Károly helybéli lelkészt nevezte ki segédoktatói minőségben. Levélben utasította Sebestyén Jánost, a soron levő igazgatót, hogy adja át a gimnázium kasszáját Poórnak. Sebestyén ezt az intézkedést – a tanárok támogatásával –jogtalannak ítélte és megtagadta a teljesítését. Ezért őt Magyary-Kossa október 7-én menesztette. Sebestyén nem távozott azzal az indokkal, hogy őt a testület választotta, és csak a testület, mozdíthatja el. A főesperes közben Kállai Lajos lett, aki az iskolaszék egyhangú véleménye alapján Magyary eljárását jogtalannak ítélte. Ugyancsak Kállai rendezte a négy tanári állást választások útján. Magyary-Kossa az iskolaszék határozatát a cs. k. megyei hatóság rendőri osztályának 8810/pol. sz. rendeletével hatályon kívül helyezte. Ez azt jelentette, hogy az ügyet politikai síkra terelte. Az igazgató még most sem hajtott fejet, és a tanári kar kérésére 1856. január 12-én létrejött egy bizottság, amely királyi biztos jelenlétében Sebestyént megerősítette hivatalában. Ez a bizottság rendezte a gimnázium ügyeit és lefektette alkotmányát, amely szerint az igazgatótanácsot a külső-somogyi egyház és tolnai egyház két tagja és a helyi közbirtokosság két tagja képviseli.

Magyary-Kossának ezen kívül még több összetűzése volt a tanári karral. Kálmán Dezső ezt a következőképpen jellemzi:

a tanár valóban alig volt egyéb, mint a helybeli patrónus földesúrnak bókolással robotoló jobbágya ( 7 )

A mecénás befolyása azonban lassanként csökkent. Az ötvenes évek vége felé már az egyházmegyék elnökei a tanárokkal egyesülve kezdtek a hatalmaskodónak ellenállni, s önkényeskedése ellenében a tanári állást megszilárdítani. Magyary-Kossa észrevette a változásokat, s iparkodott tekintélyét latba vetni, hogy legalább a külső-somogyi egyházmegye megbízottjainak támogatását biztosítani, ez egy ideig sikerült is neki.


4. 6. A gimnázium a kiegyezés felé vezető úton


1860 tavaszán, mint az egész országban, a gyönki gimnáziumban is a nemzeti érzelmek hazafias korszakát élték. Magyar ruhában járt tanár és diák, s minden alkalmat felhasználtak arra, hogy egy-egy vidék hasonló érzelmű lakosságával együtt tüntessenek a bukófélben levő Bach-, Thun- és Schmerling-rendszer ellen. Különösen a protestánsoknak volt okuk a tiltakozásra, mivel a Thun nevéhez fűződő pátens elutasítását legkevésbé ők tudták elviselni. Aki ellenállt, az ünnepelt hazafi lett, de bebörtönözték; aki megtagadta a pátenst, azt a megbélyegző "pecsovics" jelzővel illették. A gimnázium hatókörén messze túlmutató alkalmat nyújtott az elnyomatás elleni fellépésre az 1860. évi majális.

1860 decemberében kitűzték a tanárok a nemzeti zászlót a gimnázium épületére, és ezt a földesúri tiltakozás ellenére sem vonták be. Az 1855-1890-es tanári értekezletek jegyzőkönyvéből a következőket tudhatjuk meg erről az eseményről:


December 17. 1860.

A mai rendkívüli értekezletet következő oknál fogva hívta, az igazgat össze:

1. A nemzeti zászlónak tegnap lett kitűzése folytán ma következő levelet kaptuk.


A gyönki gymnasium tanárainak és abban tanuló ifjúságnak .

Melyben nem kis megütközéssel értesítem a tanulóifjúság, vagy tanáruknak vakmerő merészségeket, miszerint önfejüktől minden engedély kérés nélkül már mindiskolai iskolai főfelügyelő követelem-nemzeti zászlót az iskola épületére kitűzni bátorkodtak mintha ezen nyilvánítás a zavargás nélkül bármely lendületet adhatna vagy talán ha valamely jót szül a terhes idő ez által hősükké válhatnak az iskola fennmaradása, megőrzése, őrzése, és önirántuk való tekintetből annak okáért ezennel meghagyom, hogy a zászlót, vagy zászlókat melyek kitűzének ha eddig nem történt volna beszedjék, s jövendőre ilyesmi demonstrátioktól magukat óvják.

Gyönk 17 ik December 1860-ba

Magyary-Kossa Sámuel iskolai főfelügyelő.


Midőn tehát egy nemzeti érzelmeit oly sokszor és ékes szavakkal bizonyítgatott magyar földesúrtól ily levelet véve-e fölötti csudálkozásunknak kifejezést adunk: egyszersmind egész tisztelettel ki kell jelentenünk, hogy a zászlók bevételét nemzeti érzelmünk valóságos…… sőt rendzavarás félelme nélkül többé nem tehetvén, azokat eddigi helyeiken hagyjuk.

Gyönk, december 17 1860.

A ref. Gymnásium tanárai


E levél előzményeivel együtt az összes tanuló ifjúság előtt fölolvastatott, s az egész eljárás melyet az ő nevében és érdekében is a tanári testület végezett: élénk helyesléssel fogadtatott." ( 8 )

A tanári kar és az iskola főfelügyelőjének háborúskodása nemcsak hátránnyal járt, hanem jelentős eredményei is voltak.

Magyary az intézmény sorsát mindig szívügyének tekintette, több alapítványt létesített, melyekkel az iskola alaptőkéjét 2000 Ft-tal megnövelte.


4. 6. 1. Változások az iskola mindennapjaiban

Az iskola nevelőtestülete a kiegyezés előtt a 1860-as évek elején bevezette a haladóosztály-rendszert. Ennek lényege az volt, hogy minden tanár az első osztálytól a negyedikig végigvitte tanítványait, és osztályában minden tantárgyat tanított.

Az iskola fejlődésének hatására a tanulók száma is jelentősen növekedett, és felmerült az új épület kérdése. (15.sz.melléklet)

Az új épület az 1860-61-ben építették fel, s ez ad otthont a mai napig az intézménynek. Magyary talán azért, hogy a dicsfényt feje körül nagyobbítsa, és hogy beavatkozási lehetőséget teremtsen, szintén hozzájárult az építkezések anyagi bázisának megteremtéséhez. A munkaerőt Gyönk lakossága szolgáltatta, valamint jelentős anyagi támogatást is nyújtottak. Az iskola fejlődése szempontjából fontos lépés történt, mert a gimnázium 1862-ben kerületi középiskola lett, a kerületi tanbiztos felügyelete alatt, ezzel formailag megszűnt a helybeli földesurak beavatkozása. Magyary hatalmát is korlátok közé szorították, ettől kezdve csak a kerület által meghatározott hatáskörben ügyelt az iskola ügyeire egészen haláláig (1866. november 28.), 86 éves koráig.

Az 1863-64-es tanévben a gimnázium tantestülete hivatalos jegyzőkönyvi dicséretben részesült a jó munkájáért a tolnai egyházmegye közgyűlésétől.

1864-től kezdve a gimnáziumban a haladóosztály-rendszer szellemében folyt a tanítás. Megszűnt a helybéli református lelkész legtöbbször káros befolyása is, mivel úgy rendezték az iskolaszéket, hogy tagjai a tanárok és az iskola fenntartótestülete, jegyzője a gimnázium igazgatója lett.


4. 6. 2. A Tápintézetről


A gyönki Tápintézet (diákétkeztetés) alapítványi segélyekből indult, tartotta fenn magát, s ha bár a hús itt is ritkább vendég volt, de "lé meg főzelék" is jutott a diákok számára. Ebbe bárki felvehető vallási és anyagi helyzetre való tekintet nélkül.

A gyönki alma materben 1858-59-ben jött létre az a "Tápintézet", melyet már nagyon régóta szerettek volna megteremteni. Az intézetnek sok pártfogója volt, legelsősorban a sokszor emlegetett Magyary - Kossa Sámuel. Évenként 5-14 tanulóért fizette ki a tápintézet megszokott díját, az 50 forintot. Támogatta még az intézetet a fenntartó testület, azaz a Külső-Somogyi egyházmegye. Pénzbeli segítséggel járult hozzá a segélyezéshez, melyet jutalmul szétosztottak a gyerekek között ezzel is segítve a szülőket.

A tápintézet díja 10 hónapra 50 forint, ezt részletekben is befizethették. A növendékek ezért napi négyszeri étkezést kaptak: reggeli, ebéd, uzsonna és vacsora. Ez a következőt jelentette: reggelire jó adag kenyeret, ebédre 2-3 tál ételt, uzsonnára szintén jó adag kenyeret és vacsorára 2 tál ételt kaptak. Az étkezés mellett fizetni kellett a lakást és mosást egész tanévre, ez 15-20 forintot vitt el.

Az intézet 1868-69-es tanévben is működött, de tagjainak száma az előző évekéhez képest megnőtt. A térítési díjak nem változtak meg.

Az intézet felügyelője a mindenkori igazgató volt, akinél a díjakat két részletben -ősszel és tavasszal- előre kellett fizetni.

Nemes jótevők is akadtak ebben az időben: egy szegénysorsú szorgalmas tanulónak kifizették egy egész évi köztartás díját, valamint ígéretet tettek a hiányzó tanszerek beszerzésére. A Vizsolyi - család is 4 tanítványt élelmezett. A Külső-Somogyi egyházmegye a tápintézet szegénysorsú gyerekeinek számára 14 forint 16 krajcárt gyűjtött össze. Az iskola pártfogói között olyan is akadt, aki tankönyvvel vagy más ajándékkal jutalmazta a növendékeket.

1873-ban az élelmiszerek árai emelkedtek, és ez magával vonta a tápintézet díjainak a növekedését is (65 forint). Az igazgató ezentúl minden héten meglátogatta diákjait étkezés közben és ez alkalmakkor figyelt arra, hogy a vállalkozó teljesíti-e kötelességét, a tanulók megtartják-e a háziszabályokat, stb.

A következő években engedélyezték azt, hogy a díjat havonként előre lehet fizetni vagy több hónapra előre.

A nehézségekkel küszködő intézmény láttán Gyönk társadalma saját kezdeményezéséből mozgalmat indított azért, hogy egyének és egyesületek a gimnáziumi alap növeléséhez adományaikkal hozzájáruljanak. Az első adományozók között szerepelt a gyönki takarékpénztár. A mozgalom eredményeként 3.000 forint jött össze.

 

4. 7. A gimnázium fejlődése a „boldog békeidőkben”


1866-ban a pénzügyek kezelését az iskolaszék vette át, ami azt eredményezte, hogy 1867-től megjelenhetett az iskolai értesítő, és 1871-ben a tanári fizetést 800Ft-ra lehetett emelni. Az első évkönyv megjelenése fontos állomás a gimnázium életében. Az évkönyvek hűen tükrözik a mindenkori állapotokat, a tanári kar törekvéseinek főirányát és a gimnázium felszereltségét.

1868-tól a kerületi közgyűlés megszüntette a haladó osztályrendszert és helyébe a mérsékelt szakrendszert lépett. Az első tantárgy felosztást a rendelkezésre álló iskola értesítő alapján a következőképpen alakult:


Latin nyelv; I-IV. osztály, tanította: Ozsváth József

Vallástan; I-IV. osztály, tanította: Bocsor Lajos

Földrajz, II-IV. osztály, tanította: Bocsor Lajos

Magyar és Német nyelv; I-IV. osztály, tanította: Garzó Gyula

Mennyiségtan ésTermészetrajz;I-IV.osztály,tanította: Varga István


Mindegyik tanár heti 26 órát oktatott.

A testnevelés megindulását az 1871-72-es tanévben gr. Széchenyi Sándor, simontornyai járás főbírájának adománya tette lehetővé. Tetemes költséggel-főleg adományokból- tornahelyiséget rendeztek be. Ugyanebben a tanévben alakult meg a IV. osztályban az önképzőkör is. Kálmán Dezső tanár vezetésével működött, lapokat olvastak, költeményeket szavaltak, valamint önállóságra képezték magukat. 1872/73-tól rendes kötelező tárgy lett a rajz és a szépírás, valamint az angol és francia nyelv tanítása. Két évvel később a testgyakorlás és a műéneklés is. A tantárgyakat a tanárok között a szakcsoportosítás szerint osztották fel.

A tanárok lelkiismeretes munkáját bizonyítja, hogy havonta tartottak tanulmányi konferenciát és negyedévente szakmai értekezletet. Az egyházi és királyi látogatók ezt a munkát mind kiemelik, mivel mostoha körülmények között születtek.

4. 7. 1. A gimnázium további adománytevői

A Vizsolyi-család


Az intézmény fennmaradásához és működéséhez adományaival és tevékenységeivel Gyönk lakosságán kívül hozzájárult a gyönki földbirtokos Vizsolyi család.

Vizsolyi János, az iskola pártfogója és védője a Hajós-féle alapítvány 16000 Ft-os alaptőkéjét 20000 Ft-ra növelte, annak ellenére, hogy a gimnáziumnak sok kiadása volt.

Ugyancsak ő volt az, aki a gimnáziumban tanuló tolnai egyházmegyebeli tanulók számára ösztöndíjtőkéül 200 Ft-ot hagyományozott.

Vizsolyi Gusztáv a gimnázium növendéke volt, később az intézet az alapító pártfogóság tagja, majd a fenntartó testületi választmány és az igazgatótanácsnak elnöke, országgyűlési képviselő. 1867-től a gimnázium felügyelője, ettől kezdve megszűntek azok a viszályok, amelyek a korábbi felügyelő (Magyary-Kossa Sámuel) és a tanárok közt voltak.

A Hajós-Halász-alapítvány gondnokaként, az alapot majd megkétszerezte, amellett, hogy közben a tanári fizetéseket is emelték. Végakarata szerint ő maga is 1000 Ft-tal járult az alaptőke növeléséhez.

Vizsolyi Emília Eszter 1876-ban kelt végrendelkezésében 1000 Ft alapítványt tett abból a célból, hogy annak kamataiból évenként a gyönki gimnázium szorgalmas és jó eredményeket felmutató tanulóit jutalmazzák. Életében sok szegény tanulót ingyen ellátásban részesített.

Jelentős adományokat, segélyeket, természetbeni juttatásokat nyújtott Gyönk község lakossága a gimnázium és annak tanulói számára. Az adakozók neveiről és az adakozás mértékéről részletes tájékoztatást adnak a gimnázium évkönyvei.

Az adományok nemcsak a gimnáziumi alap növelésére szolgáltak, hanem a szegény sorsú, jó tanulók részére is támogatást nyújtottak, sőt tornajutalomra is évenként gyűjtést szerveztek.

Az anyagi támogatásokon kívül az intézmény természetbeni juttatásokat is magáénak mondhatott. Így például az iskola könyvtára ajándékozás útján évenként jelentős mértékben gyarapodott. A szemléltető eszközök egy része is ajándékozás útján került az intézmény tulajdonába.

A gyönki lakosok élelemmel is szívesen kisegítették az arra rászoruló tanulókat.

 

4. 7. 2. Az 1883-as középiskolai törvény és hatása


1877/78-as tanévig évenkénti igazgatóváltás volt. Ezen időszakot követően három évre választották az igazgatót. Az első ilyen igazgató Bocsor Lajos volt.

A következő jelentős változást az 1883-as év hozta meg a középiskolai törvény bevezetésével.

Az 1883. évi XXX. törvénycikk I. fejezetének 3.§ a következőt mondja ki az iskolák szervezetéről:

" 3.§. A gimnáziumi oktatás rendes tantárgyai: hit- és erkölcstan; magyar nyelv és irodalmának történelme; azonkívül azon tanintézetekben, melyeknél a tannyelv nem a magyar, az intézet tannyelve és irodalmának története; latin nyelv és irodalom; német nyelv és irodalom; görög nyelv és irodalom; földrajz; Magyarország történelme; egyetemes történelem; bölcsészeti előtan (lélektan és logika); mennyiségtan; természetrajz; természettan és vegytan; mértani rajz; szépírás; testgyakorlat, tekintettel a katonai gyakorlatokra." ( 9 )

Ez alapján módosult az intézmény tantárgyainak felosztása.

Az 1883-as középiskolai törvény meghatározta azt, hogy az államot illeti meg a felügyeleti jog a gimnáziumok felett. Így az ő feladata volt a terhek enyhítése is, amit a törvény révén szabott ki rájuk. Azok az iskolák, amelyek nagy szolgálatot tettek a közoktatás ügyében, állami segélyben részesülhettek. (16. sz melléklet)

Az 1890-es években a korábbi tanterv gyökeresen átalakult. Az Entwurf által bevezetett görög nyelv és irodalom tantárgy kötelezőségén az 1890. évi 30. törvény változtatott. Megszűntette ennek a tantárgynak a kötelező tanulását, és választást engedélyezett a tanulóknak abban, hogy mit tanuljanak helyette.

1896-ban, az 1000 éves ünneplés alkalmából 100000 korona anyagi támogatást adott az állam Tolna vármegyének. Ezt az összeget a vármegye osztotta szét, melyből a gyönki gimnázium is kapott.

1897-98-as tanévben nagy meglepetés érte az intézetet. Eötvös Loránd vallás és közoktatási miniszter a középiskolának 1897. évre 500 forint, az 1898. évre pedig már 1000 forint fenntartási államsegélyt engedélyezett. Persze mindezt addig, míg a gyönki ev. ref. gimnázium fenntartó testületével megkötik az államsegélyre vonatkozó szerződést. Az összeggel el kell számolni, csak tanári fizetések javítására vagy tanszerek és iskolai bútorok beszerzésére fordítható. Nem lehet a tanintézet vagyonához csatolni. A századforduló végére az államsegély összege már 5000 korona volt.

 

4. 8. Az iskola a századfordulón


1905-ben kapta az ifjúság az első nemzeti zászlót Nagy Sándor Keszőhidegkút-Gyönk állomás főnökétől a következő szavak kíséretében: " Lobogjon az ifjúság előtt, mint a hazaszeretet szent jelvénye, s alatta erő, erély és egyetértés hármas jelszava egyesítse, s lelkesítse a gimnázium ifjúságát!" ( 10 )


4. 8. 1. Iskolaegyesítési tervek


A gimnázium Gyönkre történő áthelyezése óta az iskola szép fejlődésnek indult. Gyönk kis település lévén sohasem tudta megfelelő mennyiségű tanulóval ellátni az iskolát, ezért nagymértékben a környező települések lakóira, gyerekeire támaszkodott. Az iskola sohasem volt népes, ezt bizonyítja az, hogy tanulóinak száma addig még egyszer sem haladta meg a százat.

A másik nehézség abból adódott, hogy a gimnázium Gyönkre helyezésének idején a környéken működött egy hasonló intézet -a sárszentlőrinci-, mely szintén a környékbeli gyerekekre támaszkodott elsősorban.

A helyzet előbb-utóbb odáig fajult, hogy 1844-45-ben felmerült az iskolaügyeket rendező gyűléseken az iskolaegyesítés problémája. Az indítványt -a Lőrintzi deák iskola és a Gyönki gymnasium egyesítésére- a tárgyalások végeztével elutasították. A gimnázium az elvétel lehetőségének felmerülését követően fejlesztéseket, újításokat vezetett be.

A század vége felé új gond merült fel, változásra volt szükség. A 235.000 lakosú Tolna megyének csupán két algimnáziuma volt (Bonyhádon és Gyönkön), s ezért mielőbb létre kellett hozni egy nyolc évfolyamos főgimnáziumot.

A Bonyhádról elindított akció hatására azonban hasonló igénnyel lépett fel a gyönki református algimnázium és a megye két dinamikusan fejlődő, de gimnáziummal nem rendelkező települése, Szekszárd és Dunaföldvár is.

A kezdeményezők nagy csalódására 1896-ban megnyílt a szekszárdi állami gimnáz ium első osztálya. Sajnos a későbbi próbálkozások is kudarcba fulladtak.

A századforduló után sem változott meg a tanároknak és a lelkes pártfogóknak az a nézete, hogy küzdeni kell a fennmaradásért ugyanúgy, mint annak idején a megteremtésért. Gondolni kell arra, mennyi munka, fáradozás kellett ahhoz, hogy fillérenként hordják össze, a semmiből alkossák meg az iskolát.

Ezek a gondolatok lebegtek akkor is a fenntartók, oktatók szeme előtt, mikor felvetődött a dombóvári áthelyezés lehetősége.

Gyönk és Dombóvár, mint versenytársak állnak szemben egymással és próbálják túllicitálni a másikat.

Gyönk mellett szép múltja, a tradíciók szólnak. A Magyari Kossák, Vizsolyiak által támogatott kis iskola nemzeti hivatást teljesített. Növendékeiből lelkes magyar tanítók, jeles hazafiak, országos kitűnőségek kerültek ki. Valamint tanítottak is itt neves pedagógusok hazafias szellemben:

"A mi fiaink szeressék hitüket, kövessék a becsület útját, de lássanak túl falujuk határán, ismerjék, szeressék a modern életet, amelynek egykor tagjaivá fognak lenni, s vállalják azokat a kötelességeket, amelyeket a társadalmi élet, az egyháznak, a hazának közössége rájuk ró." ( 11 )


Vizsgáljuk meg először azokat az okokat, amelyekből a XX. század elején a létszámcsökkenés következett.

Az iskola épülete nem volt célszerű. Ez alatt értjük a sötét, nedves termeket valamint a rajz- és tornaterem hiányát. Hazánk legtöbb iskolája modern berendezésű internátussal rendelkezik. Iskolánk viszont ilyennel nem volt kapcsolatban, csakis a konviktusra volt utalva.

Az okok között a tanári kar megemlítette a településtípus okozta hátrányokat. Gyönk ugyanis nem város, csak egy kis község, amely nem volt képes megfelelő számú helybeli tanulóval ellátni az iskolát. A község megközelítése is nehéz a távolabbról érkező diákok számára. A vasúti közlekedés messzebb esik a település központjától.

Dr. Vizsolyi Ákos észrevétele szerint ezek az okok nem mindig jelentenek hátrányt.

"Gyönk földrajzi fekvése, nehezebb hozzáférhetősége hátrány a távolabbi vidékiekre, de előny a közelebb lakókra, kik ugyanazon közlekedési nehézséggel találkoznak, ha fiaikat távoli helyeken akarják taníttatni." ( 12 )


Továbbá a falusi elhelyezkedés előnyt jelentett a tanítás során is. A kevés tanulóval a tanár behatóbban tudott foglalkozni, az iskolán kívüli ellenőrzés is hatásosabb volt. Vagyis az iskolai nevelés családias környezetben folyt, és együttműködésük is maximális volt.

Újabb okként említhetjük a szülők viselkedését is. Szívesebben vitték gyermekeiket teljes gimnáziumba, ahol nem kellett az iskolaváltoztatás problémájával szembe nézni. Megfigyelhették azt is, hogy a tanulók a nagyobb létszámú iskolákba járnak szívesen, mert ott lazább a felügyelet.

A cél tehát az volt, hogy a felsorolt okokat megszüntessék, és megteremtsék a hasznos és gyümölcsöző működés feltételeit.

Az említett körülmények -főleg a tanítványok számának apadása- miatt felmerült, hogy nem volna-e célszerűbb az egész intézményt egy teljesen más helyre áttelepíteni, ahol a fejlődés feltételei adottak.

Dr. Vizsolyi Ákos felvetette, hogy a vagyoni állapoton belül meg kell nézni az adományozók szerződéseit. Ha ugyanis az iskola áthelyezésének kérdése felmerül utána kell nézni annak, hogy az alapítványok helyhez vannak-e kötve vagy sem. Ez kérdésessé teszi, hogy az iskola megsemmisül vagy megmenthető-e.

Az alapítványlétrehozók közt megemlíthetjük Magyary-Kossa Sámuelt, Hajós Sámuelt, Lamm Pált, Szilassy Aladárt és Dabasi Halász Lázárt. Ezen szerződések javarészt nem is szólnak arról a szituációról, mi történne, ha az iskolát áthelyeznék. Viszont ezek az alapítók, akár földesurak, akár mások, de túlnyomórészt gyönkiek voltak, s elsősorban Gyönkön szerettek volna virágzó iskolát fenntartani. Kikötés volt, hogy református jellegű legyen s a református egyház vezetése alatt álljon, de csak mint gyönki iskola.

A tanári kar 1909 novemberében elkészített egy emlékiratot, melyben leírták a gimnázium jelen állapotát, gondjait. Ezt még ebben az évben el is mondták az éppen lelátogató fenntartói tisztségviselőknek, akik ígéretet tettek a probléma orvoslására.

Egy dombóvári látogatás során -már 1910-ben- értesültek az ottaniak a tanári kar gondolatáról. Ekkor alakult meg a dombóvári mozgalom támogatva a tanári kar elképzelését. A tantestület képviselőinek első látogatásakor biztosítást kapott a feltételek megteremtésére. Ezt követően indultak meg a látogatások, értekezletek.

"Dombóvár kétségtelenül érdekes hely. Két évtized alatt nagyot nőtt. Faluból -szépen fejlődő, ma már villannyal világított kis várossá fejlődött. De ez csak átmenet. Dombóvár, mint a fiumei forgalmat lebonyolító egyik vasúti gócpont a - jövő nagy városa." ( 13 )

Jól gondolkodtak tehát azok, akik e várost jelölték meg egy fejlődésképes gimnázium alkalmas helyéül. Ez az új hely és helyzet erőt, életet, mozgalmasságot fog nyújtani az intézet siralmas állapota helyett. Dombóvárnak szüksége volt középiskolánkra, míg iskolánknak egy életerős társadalommal bíró helyre.

A fenntartó testület bizottságot küldött ki az áthelyezés esélyeinek elbírálására. A bizottság működése idején ajánlattal élt Tamási is. Ez a község 100 000 koronát és ingyen telket adományozott volna a gimnáziumnak az odahelyezés esetén, ezt az ajánlatát később 160 000 koronára egészítette ki. Ajánlatot tett Dunaföldvár is, mely ebben az időben a vármegye második legnagyobb községe volt. 1910 novemberében 200 000 koronát és egy 100 000 korona értékű épületet ajánlott fel. Időközben Gyönk is beszállt a versenybe a gimnázium megtartásáért.

November végén és december elején a fenntartó testület bizottsága az ajánlattevő községekben helyszíni szemlét tartott. Dombóvár község eközben visszalépett, mivel Dunaföldvár ajánlatával nem tudott versenyezni. Gyönk község a gimnázium megtartása érdekében felemelte az éves segély összegét 70 000 koronára.

Fontos megemlítenünk azt, hogy Gyönk a határozathozatal felfüggesztését kérte két évre a fenntartó testülettől. Hogy ez mennyire volt jó, illetve rossz döntés, azt csak a jövő igazolta. Mai szemszögből nézve jó döntés volt, ugyanis az iskola eredeti helyén talpra tudott állni. Gyönk sokat veszített volna a gimnázium átköltöztetésével.


Dr. Vizsolyi Ákos ilyennek látta a jó középiskolát:

" nekem olyan középiskola képezi eszményemet, mely ép oly szor-

gos felügyeletet és gondoskodást gyakorol, de kaszárnyarendszer

nélkül s melyben a tanárok és tanulók közt fennáll az a szoros

kapcsolat, melyért az internátust dicsérik, de nem terjed ki a

gyámkodás az élet legapróbb részleteire s ezért bizonyos fokig az

egyén szabad mozgása is biztosítva van." ( 14 )


4. 8. 2. Az I. világháború hatása az intézményre


Az 1914/15 -ik tanév értesítőjében a következőket tudhatjuk meg arról, hogy az iskola az első világégést hogy élte meg.

"…. a haza hívószavára a múzsák vezetői sem maradhatnak az alma máter falai között, hadba kellett vonulniuk nekik is, sok helyütt még a tanítványok is elmentek, mert édes hazánk jóléte és fennállásának, jövőjének újabb biztosítása volt kockán." ( 15 )

Az iskola tanárai közül 1914. július 1-én hadba vonult Bakay István és Dr. Tüske Béla. Mindketten hadifogságba estek Baksa István Oroszországban, Tüske Béla pedig Szerbiában.

A tanárok megfogyatkozása miatt megfelelő munkabeosztást készítettek, mégpedig úgy, hogy az egyes tárgyak óraszámát nem kellett csökkenteni.

1915-ben a gyönki földesurak és az egyházkerület újabb alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy növelje tanulói létszámot, és a következő értesítést küldték ki a szülőknek az igazgatóság által:

A gyönki államilag finanszírozott ref. gimnázium igazgatósága értesíti az iskoláztató szülőket, hogy a gimnázium bármely osztályába beiratkozó szegénysorsú, jó magaviseletű, szorgalmas és jó bizonyítvánnyal bíró 10 tanulónak teljes és 10 tanulónak féltandíjat ki fog fizetni (t. i. a község elöljáróság), 45 tanulót tankönyvekkel felszerel, ezenkívül 20 tanulót kisseb-nagyobb konviktusi segélyben részesít, továbbá bármely osztályú szegénysorsú 5 keresztény tanulónak a keresztény családok és 5 izraelita tanulónak az izraelita családok az egész tanidő alatt teljes és ingyenes élelmezést adnak.” ( 16 )

Ez a nagylelkű támogatás a háború első évében látott napvilágot, akkor, amikor ugyan ez a község 100. 000 koronás alapítványt tesz az iskola javára. Az iskolában a tanítás a háborús évek alatt is folyt. Lassan, de növekedett a tanulók létszáma.


4. 9. Az iskola helyzete a két világháború között

(1919-1945)

Az első világháború elvesztésével együtt az Osztrák-Magyar Monarchia szétesett, s megszűnt létezni a történelmi Magyarország. Az új államalakulatok keletkezésével párhuzamosan társadalmi, politikai, gazdasági változások következtek be az egész Kárpát-medencében - több helyütt polgári demokratikus forradalmak köntösében.

A Károlyi-kormány egy demokratikus polgári állam létrehozásának programját hirdette meg, amely minden polgára számára biztosítja a világnézeti, vallási és politikai szabadságot. Károlyi Mihály októberi demokráciája nem bizonyult hosszú életűnek. A bukást - a belső bizonytalanság mellett - nagymértékben siettették a kedvezőtlen külpolitikai tényezők: a területkövetelő Vix-jegyzék bombaként hatott a válságos hangulatban.


4. 9. 1. A Tanácsköztársaság

Az 1918-19-es forradalmak rövid ideig tartottak, ezért csak átmeneti, de annál jelentősebb változásokat hoztak. A Tanácsköztársaságot a tanév közben kiáltották ki, így teljesen felforgatta a középiskolák megszokott rendjét. Új tankönyvek megírására adtak megbízást, valamennyi iskolát államosították. Az iskolákban megszüntették a napi kétszeri imádkozást, eltávolították a feszületeket, eltörölték a hitoktatást. Az igazgatók többségét leváltották. Országos mintára a középiskolákban is direktóriumokat állítottak fel, és az intézmények vezetésébe látszólag bevonták a diákokat is. A Tanácsköztársaság az iskolarendszer egységesítését is tervezte, erre azonban már nem maradt ideje.

Az 1918-19-es forradalmi tanévet Ádám József gimnáziumi igazgató összefoglalója alapján a következőképpen jellemezhetnénk: mivel a forradalom, valamint a proletár uralom nem érintette iskolát, a tanítás a rendes, megszokott mederben folyt le. Vallásos, hazafias szellemben tanítottak. A vallástan az iskolaév végéig minden hitfelekezet lelkésze, dacára a kiadott szigorú rendeletnek, bent tanította az intézetben, s ugyanott vizsgáztatta le magántanulókat is. 1919. július 11-én az iskolát az állam részére minden alapítványaival együtt átvették a helybeli diktatúra megbízottjai; azonban sem a pénzt, sem az értékpapírokat nem vitték el.


4. 9. 2. A Horthy-rendszer eseményei

A Horthy rendszer hatalomra jutásával visszaállították az 1890 óta érvényes tantervet, a változtatásokat eltörölték.

A gimnázium tanári karának 1919. szeptember 25-én tartott értekezletén Ádám József igazgató előterjesztette a vallás és közoktatási miniszter 103265/1919 B / III . rendeletét, mely szerint tanári testülete vizsgálja meg a tanári kar egyes tagjainak magatartását és cselekményeit nemzeti és erkölcsi szempontból 1918. október 31-étől kezdődően.

A gimnáziumban felállított vizsgáló bizottság megállapította, hogy az egyes tanárok 1918. október 31-étől - 1919. augusztus 4-éig terjedő időszakban semmi kifogásolni valót nem talált. A szekszárdi tiszti igazolóbizottság 1920. február. 27-i keltezéssel egy átiratot küldött, melyben arról értesíti az igazgatót, hogy ifj. Csobán Márton gyönki lakos Baky István gimnáziumi tanárt megvádolta azzal, hogy együttműködött a kommunista hatalommal, és egyben felkérték az igazgatót arra, hogy vizsgálja ki az ügyet. A vizsgálat során Baky István tisztázódott a felvetődőt vádak alól, mivel a tanári kar igazolta a kérdéses időszakban végzett tevékenységét.

Az 1920-as évek tisztogatásait követően - melyek szerencsére nem érintették ennél súlyosabban az iskolát - a megszokott mederben folyt tovább a munka.

1922. október 13-án az intézet falai közt dr. Tüske Béla vezetésével megalakult a cserkészcsapat. A gimnázium cserkészcsapata a 258. számú Vas Gereben nevet vette fel. (17.sz.melléklet) A cserkészet a diákok romantika-és mozgásigényét egyaránt kielégítette, tagjai átlagosan kéthetente / havonta kirándultak, és minden évben részt vettek a nyári nagytábor rendezvényein, melyek többnyire két hétig tartottak. A csapat őrsökre és rajokra bomlott, az új tagokat az avatás után fogadták be maguk közé. A cserkészet értékrendet is közvetített zöld nyakkendős tagjainak, és gyakran az ott megalapozott barátságok életre szólónak bizonyultak. A mozgalom keresztény valláserkölcsre épült. Ezt az értékrendet a magyar cserkészet az 1948 júniusáig, a Magyar Cserkészfiúk Szövetségének a Magyar Úttörők Szövetségébe való beolvasztásáig megőrizte.


4. 9. 3. Változások a közoktatásban – Klebelsberg Kuno

A közoktatás újabb átszervezésére Klebelsberg Kuno minisztersége alatt került sor, 1924-ben. Ettől kezdve a középiskoláknak három típusuk volt:

  1. A reáliskola megmaradt korábbi formájában, vagyis a klasszikus nyelvek helyett németet és franciát (esetleg más nyugati nyelvet, angolt vagy olaszt) tanítottak. Ebből az iskolatípusból kevesen kerültek a felsőoktatásba, gyakorlatibb ismereteket adott.

  2. A gimnáziumokat reál-és humángimnáziumokra bontották szét. A reálgimnáziumokban nem tanítottak ógörögöt, helyette a latin és a modern nyugati nyelvek kerültek előtérbe.

  3. A humán gimnáziumok a latin, ógörög és történelmi tanulmányokra koncentráltak, és a széleskörű klasszikus ismeretanyag átadása lett a feladatuk.

A lányok számára a fiúgimnáziumoknak megfelelő leánygimnáziumok, és a reáliskoláknak megfelelő leánylíceumok álltak rendelkezésre. (18.sz. melléklet)

Fontos változás volt az, hogy mind az öt iskolatípusból át lehetett menni a másikba, vagyis megvalósult a középiskolák közötti átjárhatóság. Ha valaki gyengébb tanulónak bizonyult, 14 éves korában átjelentkezhetett valamelyik szakoktatási intézménybe. Valamennyi középiskolai érettségi jogosított felsőfokú tanulmányokra.

1930. december 2-án tanári kar engedélyével, két önként jelentkező fiúval, Póth Bálinttal és Kovács Gáborral a megalakult a kis takarékpénztár. A két példányban vezetett könyveket a minden kedden tartott betétnapon egyeztették, s az összeszámolt pénzt a Gyönkvidéki Gazdasági Hitelszövetkezetben helyezték el kamatozásra. Ezzel a kezdeményezéssel a takarékosságra nevelés volt a fő cél. Az év végéig megtakarított pénzükből néhányan hegedűt, fényképezőgépet vásároltak, volt, aki a szüleitől ígért kerékpár árát egészítette ki, többen azon utaztak haza, s volt olyan fiú, aki utolsó havi kosztpénzét fizette ki belőle.

Az 1931/32-es tanévben a diákok egészségi és higiéniás állapotának súlyos leromlása oda vezetett, hogy az intézményben influenzajárvány, vörheny és diftéria ütötté föl a fejét. Mivel a tanulók magánszállásokon voltak elhelyezve, a tanárokra és az iskolaorvosra nagy felelősség hárult a fertőzések továbbterjedésének megakadályozásában.


4. 9. 3. 1. Hóman Bálint intézkedései

Hóman Bálint 1934-ben újabb változásokat vezetett be. Célja az volt, hogy egységes középiskola alakuljon ki. A valóságban ugyanis a hátrányos helyzetű, elsősorban kisvárosi és falusi diákok nem választhattak a különböző iskolatípusok között, így túl hamar specializálódni kényszerültek. (19.sz. melléklet)

A latin és a német kötelező idegen nyelv maradt, de ötödiktől a reáltárgyak óraszámát is növelhették a latin helyett. A harmadik idegen nyelvet a fenntartó határozta meg, lehetett görög, francia, angol vagy olasz. A gyönki gimnázium fenntartói az olasz nyelvet jelölték ki harmadik idegen nyelvnek.

Hóman 1938-ban létrehozta a négyosztályos líceumokat és gazdasági középiskolákat, amelyek a mai szakközépiskoláknak feleltek meg. Ide 14 évesen, a polgári vagy a gimnázium első négy osztályának elvégzése után lehetett jelentkezni. Ezek az iskolák a gimnáziumoknál gyakorlatibb képzést nyújtottak. Általában csak egy idegen nyelvet oktattak, és az itt megszerzett érettségi csak korlátozottan, a szakirányú intézményekben jogosított felsőfokú tanulmányokra.


4. 9. 4. Az internátus megnyitása és a továbbfejlődés

A gimnázium nagy lépést tett a fejlődés útján 1938 őszén házat vettek, majd a következő év tavaszán és nyarán megtörtént az átalakítás és a berendezés. A világítást is bevezették, így lehetővé vált az iskolarádió felszerelése, valamint a gramofonhasználat.

Az 1938/39-es értesítőből megtudhatjuk, hogy 1939. szeptember elsején megnyílt az intézmény új internátusa 24 személyre. (20.sz. melléklet) Lakást, fűtést, világítást, háromszori bőséges étkezést, fürdést, mosást, orvosi és tanári felügyeletet nyújtott évi ( havi részletekben előre is fizethető) 400 pengőért, felszerelésre egyszer, s mindenkorra 10 pengő volt fizetendő.

Ezen kívül az internátus növendékei naponként 1 német társalgási órát kaptak, melyért havonta 2 pengő fizetendő.

Az internátus felszerelése: 4 nappali, 4 hálóing, 4 alsónadrág, 8 pár harisnya, 8 zsebkendő, 4 törölköző, 1 lepedő fürdőtörölközőnek, párna és takaró tetszés szerint, ágynemű 2 huzat (fehér), 1 szalmazsák 180 cm hosszú, 80 cm széles, 1 abrosz 6 személyes (lehetőleg egyszerű), felsőruha 2 rend, cipő 2 pár, intézeti sapka (kötelező, Gyönkön kapható 1,70-2,40-ért). Tisztító eszközök, kefék, fogkefe, fogmosó pohár, fogpaszta, szappant és fekete cipőkrémet az internátus adott. Bármilyen régi ruha használható volt, új ruha beszerzése estén azonban előírták a zsinóros magyar ruhát, hétköznapi szürke, ünneplő sötétkék, szabást tetszőleges. Kellett azonkívül a szekrények és asztalok lezárására 2 lakat. Ágyterítő az egyöntetűség kedvéért a Cserkészboltban (Budapest V.Nagy Sándor-u. 5/a.) 3, 40P-ért volt kapható. Szürke takarót írták elő. Beszerezhette mindenki maga, de szeptember elején az iskola útján is megrendelhető volt. Jelentkezés az internátusba július folyamán történt, a felvételi értesítést augusztus elején küldték ki. A felvételnél a jelentkezési sorrend volt irányadó. Dr. Tüske Béla agilis munkájának nyomán a következő tanévben a bentlakók létszáma 40-re nőtt.

Az internátus az évek múltával egyre több tanuló ellátásáról tudott gondoskodni és a létszám a felszabadulás éveiben elérte a 100 főt.


4. 9. 5. A gimnázium helyzete a II. világháború küszöbén

A létszámnövekedés miatt az 1860-ban épített iskola szűknek bizonyult, ezért a régi épületet 1940-ben egy új kétszintes szárnnyal bővítették, mely egy tornateremnek és két tanteremnek adott helyet. (21.sz. melléklet)

1941. augusztus 28-án a fenntartó testület elhatározására megindították az V. osztályt - ez lehetővé tette, hogy fokozatosan teljes gimnáziummá fejlődhetett az intézmény. Éppen 90 évig tartott, míg a Bach - kormány intézkedése folytán 1852-ben megszüntetett felső tagozat újrafejlesztésére gondolni lehetett. A teljes gimnáziummá fejlődés lehetősége terjeszkedést is kívánt volna. Az építkezést meg is kezdték, de az anyagi fedezetek hiánya és a második világháború nem engedte meg annak befejezését.

A fasizmus tombolása idején, amikor a fajüldözés a tetőpontjára hágott, a testület külön időpontban, az akkori rendeleteket megtagadva levizsgáztatta az izraelita tanulókat, ezzel is kifejezésre juttatva, hogy nem ért egyet a kormány üldözési politikájával.

Az 1944-45-ös tanévben 369 tanuló iratkozott be, ezekből 100 kapott internátusi elhelyezést. 1944. november elején a háború hullámai Tolna megye határához közeledett, az igazgatóság úgy döntött, hogy a tanítást felfüggeszti. Az intézmény a front átvonulásáig hadikórházként működött. A tanulók hazabocsátásával lényegében lezárult a gyönki gimnázium felszabadulás előtti szakasza. Ennek a szakasznak a vége azért jelentős, mert az V. osztály beindításával az itt tanuló fiatalok előtt a helyben továbbtanulás lehetősége nyílott meg.

A világháború, a német katonai megszállás, a háborús események nyomán kialakult zűrzavaros helyzet komoly anyagi károkat okozott a megye oktatási intézményeinek, köztük a gyönki gimnáziumnak is. Az amúgy is szegényes iskola felszerelésének jó része a harcicselekmények áldozata lett, sőt a gimnázium internátusának teljes felszerelése elpusztult, vagy széthordták.


4. 10. A gimnázium helyzete a felszabadulás után


4. 10. 1. A falu felszabadulása


A diákok hazautazása után a testület tagjai Dr. Lengyel Jenő kivételével, aki édesanyjához Budapestre utazott, helyben várták az események alakulását. A szovjet csapatok egyre közelebb érkeztek a megyéhez, sőt a község határaihoz is. Simontornya felől ágyúdörgés hallatszott, német tankok és csapatfoszlányok vonultak a falun át a keszőhidegkúti vasútállomásra. Nem sok idő múlva ugyanezek a csapatok száguldva, gyorsmenetben ”iszkoltak” Kölesd felé.

Egy napon csendesen pipázva jött az úton egy magyar őrmester. Bot volt a kezében, pipa a szájában, s így szólt: „A község határában vannak a ruszkik, mindjárt ideérnek.” A szovjet csapatok 1944. december 2-án 13 kor vonultak be a faluba. A gimnázium épületét kórháznak használták, és ettől kezdve szovjet sebesültekkel telt meg az intézmény.

Sulkovszky hercegasszony a község belterületén a kastély (22.sz.melléklet) mellett mintegy 6 holdas területet ajándékozott – szerződésben rögzítve - az iskolának gimnázium, internátus és tanári lakások építésére. Ezt később a községi Nemzeti Bizottság semmisnek nyilvánította azzal az indokkal, hogy a hercegnének már nem volt joga az immár „Népvagyonból" osztogatni.


4. 10. 2. A gimnáziumi élet újraindulása


A békés életre való áttérés megtervezésében a testület tagjai is aktívan részt vettek. A tanári testület minden tagját igazolták, mivel egyik sem esküdött fel a Szálasi-kormányra. Az iskolaépület felszabadulása után a tanítás céljainak nem megfelelő átalakításokkal újból eredeti funkciójának, az oktatás-nevelésnek szolgált. Toldozgatások után a félbeszakadt tanévet folytatni lehetett. 1945. április 9-én az iskola megnyitja kapuját tanárai és tanulói előtt.

Az év elején beiratkozott 369 tanuló közül többen nem tértek vissza az iskolába. Az újraindulás 251 tanulóval történt meg, ebből nem vizsgázott le 113 fő. Az anyakönyvek megfelelő rubrikáiban gyakori ez a megjegyzés: „Kitelepítés miatt az iskolából kimaradt.” A tanulói létszám a közlekedési nehézségek és a kitelepítések ellenére elérte a 300-at. A nagy szám abból adódik, hogy ebben a későbbi általános iskola felső osztályainak megfelelő osztályok létszáma is szerepel, mivel a felszabadulás előtti rendszerben a főgimnázium nyolc osztályból állt. A tanulók számának gyarapodásával szükségessé vált még egy kisegítő nevelő alkalmazása.

Az iskolában a felszabadulást követő időszakban sok volt a magántanuló, a lányok ugyanis csak magántanulók lehettek. Könnyebbséget jelentett, hogy az iskola igazgatójának javaslatára a püspök megengedte az órákra való bejárást. Így gyakorlatilag rendes tanulók voltak a lányok is, hiszen minden nap ott kellett lenniük az órákon, feleltették őket.

Az egyes tantárgyaknak a tanítása az állami rendelkezések figyelembevételével ugyan, de a református iskolák számára írott tankönyvekből történt. A tanítás oktatás terén a tanárok meglehetősen nagy szabadkezet kaptak. Az állam részéről a tankerületi főigazgatóság évenkénti egy alkalommal tartott ellenőrzést. Az egyház részéről is évenként egyszer jelent meg a püspök megbízottja.

Az 1944/45-ös tanév hamar befejeződött. A tanulók annak ellenére, hogy csak néhány hónapot jártak iskolába és az egyes osztályok anyagát kivonatosan sajátították el, teljes érvényű bizonyítványt kaptak.

Az 1945/46-os tanév jelentős év a gimnázium történetében azért is, mert ebben az évben adta az első érettségi bizonyítványt, de azért is, mert 1945 szeptemberében nyitja meg általános iskolája első osztályát. A tanárok és a diákok fokozott érdeklődéssel és nagy izgalommal várták a tanév végét. A második félévben az első érettségi vizsga állt mindennek a középpontjában. Az érdekelt nyolcadik osztály annak az esélyét latolgatta, hogy ki lesz az érettségi elnöke, milyen szigorú lesz, stb. Az első érettségi vizsgát nagy készülődés előzte meg, június elején 18-an álltak a bizottság elé. A református püspök az érettségi elnökévé Dr. Tüske Bélát a gimnázium nyugalmazott igazgatóját nevezte ki, ezzel mintegy elismerve az iskola érdekében kifejtett áldozatos munkáját. Az ünnepélyes átadón 18 jelentkezőből 9 fő megfelelt, 7 jól felelt meg, 1 jelesen és 1 fő kitűnően felelt meg. (23.sz.melléklet) (24/a.sz. melléklet)

Az 1946/47-es tanévben két általános iskolai osztály működik már az intézményben, erre épül a gimnázium 3-4. alsó és négy felső osztálya. Az iskolában megalakul a "Tolnai Lajos irodalmi önképzőkör", amelynek keretében a szokványos irodalmi és más dolgozatokon, szavalatokon túlmenően mesedélutánokat is rendeztek.

1946-ban népi kollégium létesült, amely Dózsa György néven a község volt nagyvendéglőjében (jelenleg művelődési ház) Ijjász Henrik igazgató vezetésével.

Az 1947/48-as tanévet az iskola már nyolc osztályos általános iskolával, négy osztályos gimnáziummal és internátussal kezdte Pintér Sándor igazgatásával.


4. 10. 3. Az oktatás új keretei


A tanárok fizetését, a teljesen elértéktelenedett pengő helyett, természetbeni juttatásokkal egészítették ki, pl.: búzaliszttel, szalonnával, mézzel, babbal, lencsével, zsírral és még másféle dolgokkal. 1946 nyarán a tanárok tanfolyamon vettek részt. Megalakult a Pedagógusok Szakszervezete, melynek alapítói között ott voltak a gimnázium tanárai is.

A demokratikus reform során átalakultak a középiskolák. A fokozatosan négyosztályossá váló gimnázium tanterve is lényegesen módosult elődjéhez képest. Megszűnt a német nyelv kiemelt szerepe, a választható élő idegen nyelvek közé felvették az orosz, francia, angol és olasz nyelvet. Eltörölték a honvédelmi ismeretek, a szépírás és a gyorsírás tanítását. A latin nyelv és a testnevelés óraszámát csökkentették, emelkedett viszont a magyar nyelv és irodalom, a történelem, a föld- és néprajz, a természettudományi tárgyak, az egészségtan, az ének-zene és a rajz óraszáma. Az 1945/46-os tanévtől kezdve építették ki a gimnáziumok reáltagozatát, ahol latin helyett vegytant és ábrázoló geometriát tanítottak.

1946. augusztus 14-17. között Nyíregyházán tartott Országos Református Szabad Tanács deklarációjában állást foglalt az egyházi iskolák megtartása és fejlesztése mellett.

Az 1947/48-as tanévben a református egyház az iskolát kollégiumi rangra emelte, és Ternai Jenő igazgató rektori címet kapott. A kapott rang azt jelentette, hogy a gimnázium a debreceni, a sárospataki híres kollégiumok rangjára emelkedett. Ezek az események sokakban azt a reményt keltették, hogy az államosítás, amelyről mint bizonyságról beszéltek, a gyönki gimnáziumot nem fogja érinteni. (18/b.sz. melléklet)


4. 10. 4. Az iskolák államosítása


Az 1948-as esztendő talán legnagyobb vihart kavaró eseménye az iskolák államosítása volt. 1948. március 15-én Ortutay Gyula vallás-és közoktatásügyi miniszter sajtófogadást tartott, ahol bejelentette:


...A tegnapi minisztertanács, bizottságot küldött ki, hogy az egyházakkal megegyezésre jusson az egyház és állam kérdéseiben és többek között oly kérdésekben, mint a magyar iskolaügy demokratikus egységesítése, államosítása...” ( 17 )


A protestáns egyházakkal a megfélemlítések hatására viszonylag hamar megegyeztek és az „előzetesen” elfogadtatott megállapodást május 22-én aláírták, s ennek fejében néhány iskolát megtarthattak.

A tanév befejezése előtt 1948. júniusába a Budapesti Sportcsarnokban szervezett szakszervezeti gyűlésen kimondták az iskolák államosítását. A parlament június 16-án fogadta el az államosításról szóló 1948: XXXIII: törvénycikket, majd ennek a VKM végrehajtási utasítását június 26-án. Az államosítás az egész közoktatási rendszerben nagy változást eredményezett. Ez a lépés mai szemmel elhamarkodottnak tűnik, mivel ha a meglévő állami iskolarendszert fejlesztik tovább, a modern iskolák kiszoríthatták volna azokat a felekezeti iskolákat, amelyek nem bírnak lépést tartani a versenyben. Az állam ugyanis – felügyeleti joga révén – bezárathatja azokat az iskolákat, amelyek nem felelnek meg a követelményeknek.

A vallásos emberek körében nagy felháborodással fogadták az iskolák államosítását, gyűlések, szülői értekezletek, diák-összejövetelek alkalmából levelek ezreit küldték a vallás-és közoktatásügyi miniszterhez, követelve az államosítás kérdésének napirendről történő levételét.

Az államosításnak 1948-ban „áldozatul” esett a református intézmények közül: 2 óvoda, 1024 elemi iskola, 14 polgári iskola, 15 fiú gimnázium, 3 leány gimnázium, 3 gazdasági iskola, 3 tanítóképző, 1 tanítónőképző, 1 felsőkereskedelmi iskola. A többi intézményt ,a debreceni gimnázium kivételével, az állam 1952-ig birtokba vette.

Az államosítás pozitívuma, hogy egységes oktatási rendszer alakult ki, a negatívum az, hogy megszüntette a választási lehetőséget, és az iskolák egymás közti egészséges versenyét is. Az erőszakkal végrehajtott államosítás sok kitűnő pedagógustól fosztotta meg, nem csak a gyönki gimnáziumot, hanem az ország számos iskoláját is.


4. 10. 5. Az államosítás Gyönkön


1948 nyarán Keresztes Mihály jegyző Pellion Ervin társaságában átvette a gyönki gimnáziumot az állam részére.

A gimnázium államosításának Gyönkön nem volt különösebb visszhangja. Ez abból adódott, hogy a község lakosságának az összetétele a ki- és betelepítések következtében jelentősen megváltozott. Azok, akik szorosan kötődtek a gimnáziumhoz, vagy a kitelepítést kellett elszenvedjék, vagy félelemben éltek, mivel az itthon maradottak is tartottak az elüldöztetéstől. A betelepítettek egyrészt nem kötődtek a gimnáziumhoz, másrészt a földosztások következtében függőségbe kerültek az államhatalommal és féltették a megszerzett javakat. Ez volt az az időszak, amikor az emberek elvesztették bizalmukat, hitüket és megkeseredettek lettek.

Ezzel lezárult e nagy múltú intézmény ellentmondásokkal és a fennmaradásért folytatott küzdelmekkel tarkított időszaka.

 


5. FONTOSABB ESEMÉNYEK AZ ÁLLAMOSÍTÁS UTÁN


Az alábbiakban néhány jelentős eseményről, a jelenlegi viszonyokról olvashatunk időrendi sorrendben a teljesség igénye nélkül.

Az államosítás első következménye az volt, hogy az iskola pecsétjére ez került: „Állami Gimnázium Gyönk 1806”. (24/c.sz. melléklet) A gimnázium koedukált intézménnyé alakult.

1949 augusztusában a minisztérium Ternai Jenőt felmentette igazgatói tisztéből, és Pellion Ervint bízta meg.

A Művelődési Minisztérium 1950-ben a gimnáziumnak az Alpári Gyula nevet adományozta és elrendelte a pecséten való megjelentését. (24/d.sz. melléklet)

1955-56-os tanév a 150 éves fennállás jegyében zajlott. Az iskola vezetősége tájékoztatót készített a gimnázium történetéből.

1961/ 62-es tanévtől német tagozatos osztály működött.

Szabó József igazgatta a gimnáziumot ettől a tanévtől 1969-ig.

1965/ 66-os tanévben az iskola felvette a „Tolnai Lajos” nevet, s emléktáblával jelölték meg az író egykori lakóházát. (25. sz. melléklet) Ezentúl az iskola és a diákotthon egy névvel rendelkezett (24/e.sz. melléklet).

Guttermuth Henrik, egykori tanítvány 1969-72 között a gimnázium, később a kollégium igazgatójaként dolgozott az intézményben.

1971-re az iskola épülete egy kétszintes új szárnnyal, az 1860-as épület folyosóval és lépcsőházzal bővült. (26.sz. melléklet)

Zentai András, szintén valamikori diák értő vezetésével működött az intézmény 1972-től 1977-ig.

Petz Pétert igazgatóvá nevezték ki a 1977/78-as tanévben. A vezetése alatti mozgalmas időszakban (1977-1996) számos téren fejlődött a gimnázium. Jelenleg címzetes igazgató.

A kézilabda sportág már 1978-ban is sikeres csapattal állt ki, a jelenlegi csapatok országos versenyeken mérkőznek. (27. sz. melléklet)

1981. szeptember 19-én emlékeztek meg az intézmény fennállásának 175. évfordulójáról.

1983-ban kezdte meg működését az első számítás- technikai szakkör.

1987-től minden tanévben egy kéttannyelvű (magyar-német) osztály indul.(24/g.sz. melléklet)

A nemzetiségi kultúra ápolását egy német nemzetiségi tánccsoport vállalta magára, mely generáció-váltásokkal azóta is folyamatosan dolgozik. (28.sz. melléklet)

1987-től vendégtanárok segítik a nyelvtanulást Németországból, Ausztriából, Nagy-Brittaniából és az USA-ból.

A rendszerváltás lehetővé tette, hogy a gimnázium egy külföldi testvériskolát találjon, a darmstadti Georg Büchner Schule-t. Azóta cserekapcsolatok is biztosítják az alapos nyelvgyakorlást.

1992-ben a sportcsarnok megépítésével a gimnáziumban nemcsak a testnevelési órák megtartása oldódott meg, hanem a község tömegsportjának és kupamérkőzéseknek szervezésére is lehetőség nyílt.(29.sz. melléklet)

1992/93-as tanévtől hatosztályos, nemzetiségi képzés is zajlik az iskolában.

1994-re egy összefüggő internátus terület jött létre, miután 1964–ben a volt Járási bíróság épületét (mai C-épület), 1974-ben a Községházát (mai B-épület), s 1977-ben az általános iskola egy épületét (mai D-épület) megkapta a gimnázium, s 1993-ban egy új négyszintes épületszárnnyal bővült (A-épület). (26. sz. melléklet) Jelenleg tárgyalások folynak a kollégium régi épületeinek teljes felújításáról.

1995-től minden végzős osztály DSD(német állami)- nyelvvizsgán mérheti meg tudását. E nyelvvizsga segíti az esetleges németországi egyetemi tanulmányok megkezdését.

Garai László 1996-ban vette át a gimnázium vezetését. Az ő irányításával a külföldi kapcsolatok és az európai szemlélet felé nyitott az iskola.

Testvériskolai kapcsolatok szélesebb körűvé váltak: Németország, Ausztria és Svájc több településére látogathattak el diákjaink, pl. Isny, Bad Radkersburg, Hamburg.

Épületfelújítás 1999-ben: az eredeti takarékpénztár épületének helyére új háromszintes rész kerül impozáns főbejárattal. (26.sz. melléklet)

Nemzetközi projektmunka bizonyítja és biztosítja iskolánk, tanulóink európaiságát.

-1997 óta a „Zeitung in der Schule” elnevezésű projekt keretében iskolánk diákjai publikálnak a világszerte megjelenő napilapban, a Süddeutsche Zeitung-ban.

- 2000/2001: Az „Europa wächst” projekt tagjai az uniós csatlakozásra készülve kapcsolatokat teremtenek osztrák, szlovén és német iskolákkal.

- A „Jugend-Schule-Wirtschaft”projekt keretében gazdasági ismeretekkel, újság- és esszé-írással foglalkoznak tanulóink magyar és német nyelven a 2001/2002-es tanévtől.

- A „Chat-room” lehetőséget biztosít a világhálón az iskola által fenntartott gazdasági és politikai témájú oldalon történő „beszélgetésre” a 2001/2002-es tanévtől.

Az „Ein-Stein” című diákújságunkat 1996/97-ben az „Aranyzsiráf-díjjal” az ország legjobb diákújságjának ítélték. (30. sz. melléklet)

Az iskola jeles vendégei között tartjuk számon az 1999-ben az SZ-projekt évforduló ünnepségére intézményünkbe látogató akkori köztársasági elnököt, Göncz Árpádot (31. sz. melléklet)

2000-ben diszlexiás-képzés indult, mely lehetőséget kíván biztosítani e tanulási nehézséggel küszködő fiataloknak az érettségi bizonyítvány megszerzésére.

2002 óta az iskola akkreditált vizsgahely, ahol az ÖSD-vel (osztrák állami nyelvvizsgával) a magyar állam által is elfogadott nyelvvizsga-bizonyítványt szerezhetnek a jelöltek.

A jelenlegi igazgató 2002-től Humné Szentesi Katalin.


 

6. AZ ISKOLA NÉVADÓINAK ÉLETRAJZA


6. 1. Alpári Gyula


Alpári Gyula Dunaföldváron végezte el elemi iskolai tanulmányait, majd a pozsonyi papneveldébe került. Az intézetből marxista nézetei miatt 1900-ban kizárták. Tanulmányait Budapesten folytatta, de politikai nézetei miatt itt is kizárták, és ezzel megakadályozták, hogy érettségi vizsgát tehessen.

1902-ben kapcsolódott be az ifjúmunkás-mozgalomba, cikkeket írt a Népszavába. 1903-ban lefordította P. Lafargue: A gazdasági materializmus c. munkáját, 1904-től az „Ifjúmunkás” munkatársa, 1907-ben szerkesztője. 1907-től a magyarországi ifjúmunkás-mozgalom vezetője. K. Liebknechttel együtt részt vett a Szocialista Ifjúsági Internacionálé stuttgarti alakuló kongresszusán, az antimilitarizmus című téma előadójaként. Mint a budapesti VI. kerületi Népház könyvtárosa, vezette a harcot az MSZDP opportunista vezetősége ellen; ezért 1910. márc. 27-én a pártkongresszus kizárta a pártból. A II. Internacionálé koppenhágai kongresszusa a baloldal – Lenin, R. Luxemburg és C. Zetkin – szavazatai ellenére jóváhagyta a kizárást. 1911-ben a Szociáldemokrata c. folyóirat szerkesztője. A szociáldemokrata pártellenzék által kitűzött célt: a forradalmi párt megalakítását nem sikerült elérnie. Cikkei a baloldali szocialista Leipziger Volkszeitungban jelentek meg, így 1914 nyarán a háborút elítélő írásai is. A háborúban megsebesült. Üdvözölte az orosz, majd a magyar forradalmat; megalakulásakor csatlakozott a KMP-hez. A párt vezetőinek letartóztatása (1919. febr. 22.) után az illegális Központi Bizottság tagja lett. A Tanácsköztársaság idején külügyi népbiztos-helyettes, Kun Béla munkatársa, a külföldi sajtótájékoztatás egyik irányítója. 1919 őszétől Csehszlovákiában részt vett Csehszlovákia Kommunista Pártjának megszervezésében. Ott, majd Ausztriában, Németországban, Svájcban és Franciaországban nagyobbrészt illegálisan tevékenykedett. Részt vett a III. Internacionálé kongresszusain, 1921-től 1932-ig Berlinben az Inprekorr (Internationale Presse Korrespondenz), Bázelben, Párizsban a Rundschau c. lapot szerkesztette. 1940-ben Párizsban, ahol kommunista újságíró-iskolát is szervezett, a Gestapo letartóztatta. 1944-ben a sachsenhauseni koncentrációs táborban meggyilkolták.


6. 2. Tolnai Lajos


Tolnai Lajos életének útja nemzeti létünknek nagy fordulópontjaival esik egybe. A reformkorban született, Hagymássy Sándor a Tolna megyei Györköny jegyzőjének fiaként 1837. január 31-én. Az erdélyi ősökkel büszkélkedő Hagymássy család egészen a XIII. századig tudja visszavezetni eredetét. A Dunántúlra származott ősei a pártharcok következtében települtek Magyarországra, és tértek át a református vallásra. Magának Tolnainak az apja teológiát és jogot végzett ember. Tolnai már gyermekként sem fürdött a nagy név verőfényében, ő már elszegényedett család sarjaként született, aki mellé örök útitársként a szegénység szegődött.

Hagymássy Sándor izgága, senki előtt meg nem alázkodó nyakas ember lévén sok ellenséget szerzett magának. Élesen szembekerült feletteseivel, még családja nyomorúságának árán sem adta fel elveit. A család végső romlása Váralján következett be - ahol Tolnai alsó iskoláját kiváló eredménnyel végezte - mert apja a falu jegyzőjeként összetűzésbe került felettesével. A Hagymássy - család ismét Györkönybe költözött vissza, de az apa rossz híre mindenhol megelőzte, s bizony az anyának kellett eltartania a három gyereket és a munkanélküli apát.

Nyomoruk sehogyan sem enyhült ezért a mozgalmasabb, élénkebb Gyönkön telepedtek le, ahol algimnázium is volt, melynek a tehetséges fiú 1847/48 tanévtől tanulója lett. A mélységből kellett felverekednie magát. Ez a fiú apjában látta a példaképet, a nagy meg nem alkuvót, akihez túlságosan hasonlított a természete. Sohasem vette észre, hogy ahhoz is kellő modor kell, hogy az ember az igazságért szálljon síkra.

Fejlődésének kezdetei igen előnyösen alakultak. A 48-as események Gyönkön érik a családot. Tolnai apja lelkes híve volt Kossuth eszméinek, ezt a szellemet szívta magába fiatal Tolnai is. Jellasics betörésekor az öreg Hagymássy annyira lelkesedett a szabadság gondolatáért, hogy a 11 éves Lajost magával akarta vinni az ozorai csatába. Az apja ’48-as cselekedeteiért börtönbe került és lebetegedett, amiből nem gyógyult ki soha, egyre inkább legyöngült és nemsokára meg is halt.

A történelmi események nagymértékben megváltoztatták az életet, az iskolát bezárták, s a Hagymássy-gyerekek csak 1850-ben folytathatták tovább tanulmányaikat. Az apa halálával a család nyomora idővel enyhült, a mindennapi megélhetéshez szükséges dolgokat varrással és kosztos diákok tartásával próbálta előteremteni az édesanyjuk. A terhek enyhítéséhez a hirtelen nagyfiúvá lett Lajos is hozzájárult, és kisebb testvéreivel szemben sokszor az apát kellett pótolnia. Tolnaira mély benyomást tettek a gyönki évek. Az iskolának Tolnai idejében hat osztálya és három tanára volt, de mindközül rá legnagyobb hatást Filó Lajos kiváló ember, nevelő és egyházi férfiú gyakorolt. Ez a nagyszerű ember kieszközölte, hogy tanulmányait a kitűnő tanuló fiatalember az ország egyik leghíresebb gimnáziumában, Nagykőrösön folytathassa, ahol Arany János lett a magyartanára.

Arany figyelt fel először a tehetséges diákra, ő volt a mestere, és Tolnai hamarosan jó költőnek bizonyult. Érettségi után papnak ment, ez volt a legalkalmasabb pálya szegény fiú számára. Pesten végezte a református teológiát. S nem sokkal az után, hogy diplomája a zsebében volt, a huszonhárom éves költőnek megjelent első verseskötete „Tolnai Lajos Költeményei” címmel (1865). Tolnai még a kiegyezés előtt tagja lett a Kisfaludy Társaságnak, elismert költőnek-írónak számított. Eszményeivel sem volt semmi baj, hiszen ő is mindvégig Arany Jánost tudta költői példaképének és Kemény Zsigmondot regényírói példájának.

Csakhogy 1867-ben bekövetkezett a kiegyezés, és ezt a negyvennyolcas hagyományú Tolnai keservesen vette tudomásul. Nem tudott hallgatni, és nem tudott nem nyitott szemmel nézni. 1869-ben Marosvásárhely meghívta prédikátornak. Tizenhat évig volt pap ebben az erdélyi városban, ahol első nagy ellenségeit gyűjtötte. Nagy kulturális programmal indult, meg is alapította a Kemény Zsigmond Társaságot, szervezni kezdte a népművelést. De ahová nézett, ott megalkuvást, alattomosságot, megvesztegetést, hivatali önkényeskedést látott. És nem tudott hallgatni, de még csak tapintatosan sem tudott figyelmeztetni. Templomi szószékről prédikálta ki a közéleti hibákat. Támadta a hivatalokat, a hivatalok uraival együtt, nem kímélte saját egyházát sem. És közben írta azokat a regényeit, amelyekben a Bach-korszakot idézi fel (Az urak, A báróné ténsasszony), de úgy, hogy mindenki érezhette: a kiegyezés ellen, negyvennyolc érdekében íródtak ezek a művek. Kavargott már körülötte a botrány. Prédikációi felháborították a város és az egyház hatalmasait. Regényeit sokan olvasták, hogy találgassák, kikre is céloz az író. A fővárosban, az irodalmi központban úgy találták, hogy csalódtak Tolnaiban. Megvádolta a nagybirtokosságot, hogy élősdiek, és közben elzárják az utat mások elől, hogy boldoguljanak. A hivatalosokat ezzel mind maga ellen ingerelte. Gyulai indulatosan fordult ellene. Gyulaiék fiatal ellenfelei azonban a bátor harcost látták benne, és az akkor ellenzékinek indult Petőfi Társaság a tagjának választotta (1878). A hivatal és az egyház azzal válaszolt, hogy elmozdította papi állásából.

Budapestre 1884-ben költözött fel családjával. Harcos híre megelőzte. Sokan benne látták a haladás nagy képviselőjét. Ez volt írói életének fénykora. Ez időben írta viszonylag legjobb regényeit (A falu urai, Eladó birtok). Szinte minden könyvének sikere volt, mert az olvasók botrányszagot éreztek. Elbeszélésében sikerül maradandóan reális képet rajzolnia a kor egyes helyzeteiről és alakjairól.

1891-től kezdve a Képes családi lapok című folyóirat szerkesztője volt. Írásainak máig is kiadatlan többsége ebben a lapban jelent meg 1894–95 folyamán a lap folytatásokban közölte Tolnai legjobb művét, A sötét világ című önéletrajzát. Itt a műfaj indokolja az indulatok líraiságát, a magyarázkodást. Magamagáról beszél, de úgy, hogy sok érdekeset mond el azokról az évtizedekről.

Szeretett volna tanítani is. Annyit elért, hogy az egyetem magántanári címet adjon neki, de azt már Gyulaiék megakadályozták, hogy előadásokat is tarthasson. A kor hivatalosai nem tartottak igényt haragos igazmondásaira. Szent eszmékért vagdalkozott, de nem érhette meg, hogy ezek az eszmék csírázni kezdjenek. Kortársa volt az új magyar irodalom előkészítőinek, de nem érhette meg a kivirágzást; forrongó lélek volt, de körülötte még nem készült forradalom. Egyre magányosabb maradt. 1902-ben halt meg. Az utódok az óta is nagyon tisztelik. Ő volt a magyar realista regény előharcosa.


Ady Endre következőképpen emlékezik meg Tolnairól:

Jöjjenek barátai, ha voltak! Ecce homo sapiens-hűlten. Nem volt semmi bűne, csak különb volt, mint a többi. Éles volt a szeme, tehát keserű volt nagyságos szíve s rombolóan lázas az agyveleje. Mellékesen pedig a legelső íróembere volt az országnak, és még ezt is megbocsátották volna neki…De hogy látni és beszélni mert, azt nem bocsátották meg soha. Kis fűzfapoétákból koszorús lantosok lettek, a szociológia dedósaiból akadémiai tanárok, vele kezdő apró zsurnalisztákból miniszterek. Ő, a legnagyobb költő, legradikálisabb reformátor, legbecsületesebb, mert legőszintébb újságíró kiadta páráját agyonhajszolt rabként.” ( 18 )


7. HíRES EMBEREKKÉ LETT TANíTÓK, TANíTVÁNYOK


A gimnázium falai között tanultak, illetve tanítottak már fennállása óta olyan egyéniségek, akik későbbi életük során híres emberekké, írókká, költőkké váltak. Ebben a fejezetben röviden olvashatunk a legkiemelkedőbbekről.


Bocsor Lajos 1862-től 1879-ig volt a gyönki gimnázium tanára. Nyolc könyve jelent meg, melyek a hitélettel és egyháztörténettel foglalkoznak.


Fördős( Ferdős ) Dávid 1813-ban került Gyönkre professzornak. Valószínűleg az első költő lehetett az iskola életében. Írt költeményeket, halotti búcsúztatókat, földrajzi, történelmi tárgyúakat, amelyek abban a korban ismeretesek voltak. Kötetének, amely a "Külömbkülömbféle versek" címet viseli, bevezető sorait akkor írja, amikor a "Gyönki Centrális Oskola" még öt éves sincs. Jellemző volt munkásságára az, hogy nemcsak ő maga írt klasszikus formában, hanem növendékeitől is megkövetelte. „Egyszer másszor példát kellett mutatnom Tanítványaimnak némely Vers nemekben" - indokolta szerényen műveinek keletkezését. ( 19 ) Ő adta ki a szerencsétlen véget ért, nagy tehetségű, híres rímfaragó Kovács József verseit.

Ez idő tájt emelkedett a tanulók létszáma is, akik már a környező megyékből is az iskola népességét növelték. És, hogy mi válik belőlük, erre választ Fördős Dávid "Előbeszédének" záró soraiban kapunk:

"A verseket, mint jóra tzélozó igyekezetemnek tsekély gyümöltseit, hazafiúi buzgóságtól ösztönöztetve, bátorkodok közre botsátani, -azzal a bizodalommal lévén, hogy nem fogják Nagy Érdemű Magyar Literátoraink Magok megalacsonyittásul venni, ha és is tsekélységemtől telhető ajándékot teszek fel a Hazai Literatura Oltárára.- Azok, kiknek a kedvező Természet több tehettséget adott, szolgáljanak többel s jobbal. - Írtam Gyönkön Augustus 22-dikén 1817. Ferdős Dávid." ( 20 )


Fábián Mihály az algimnázium növendéke 1843-tól. Több természetrajzi, földrajzi és hitéleti könyvet adott ki, valamint életrajzot írt Gusztáv Adolf svéd királyról.


Losonci László 1844-1849–es években tanította a gyönki diákokat. Költő volt, aki a forradalom után áthelyeztek Gyönkről Kecskemétre. Tolnai Lajos is megemlékezik erről az eseményről: „Most már ott írja a szebbnél szebb verseit….”


Tolnai Lajos, akit valójában Hagymássy Lajosnak hívtak, a nyomorúságos györkönyi évek után került Gyönkre. Édesapja még a nagyszékelyi időben járt a gimnáziumba szerény körülményű nemesifjúként. Fia pedig 1848-ban került az új iskola forgatagába. Hogy híres író váljék belőle, ezt segítette elő a Gyönkön szerzett tapasztalata is, melynek mottója napjainkban is az alma mater falát díszíti és átlengi légkörét: " Itt kezdtem tanulni a valót,

talán itt kezdtem tanulni az embert." ( 21 )


Dömötör János egy tragikus sorsú költő és kritikus is megfordult Gyönkön a gimnáziumban, mint tanuló. Tolna megyében tanfelügyelőként dolgozott. Élete látszólag nyugodt és rendezett volt, de 1877-ben történt öngyilkossága ezt megkérdőjelezi. Nem merészség tőlünk kimondani azt, hogy Tolnai Lajos mellett ő lehetett volna talán a másik országos hírű és jelentőségű irodalmár.


Az előbb említetteken kívül felsorolhatunk még néhány nevezetes személyiséget.

Ilyen például a gyönki születésű Balogh György, aki az itáliai magyar légióban harcolt 1861-ben, majd visszatért Mágocsra. Itt írt több cikket, egyházi beszédet.


Szintén a falu szülötte volt Busbach Péter (1827-1905) országgyűlési képviselő, 48-as honvédszázados, jogtudor. Munkái között szerepel számos szakcikk; Dániáról, Norvégiáról, Svédországról szóló útirajza; "Egy viharos emberöltő" című könyve.


Dömény József diákja, majd 1856-1858 között tanára volt az intézménynek. "Visszaemlékezések a régmúltból" címmel jelentette meg két írását Gyönkről. E mellett prózáit és verseit országos lapokban publikálta.


Egy emberöltővel később járt itt iskolába Faragó Ödön. Jeles utazóként és Kína-kutatóként gazdagította ismereteinket és a szakirodalmat.


Garzó Gyula (1856-1873) nyolcévi tanári munkája mellett hosszú ideig igazgató is volt. Közhasznú tájékoztató és hitelemző műveivel jegyezte fel nevét.


Kálmán Dezső 1871-1873 között rövid ideig volt a gimnáziumban tanár. Korábban itt diákoskodott. Felkutatta az iskola történetét a századfordulóig. A dolgozatomba található adatok nagy része is az ő könyvéből származik. Ő szerkesztette Tolna megye mindmáig leghosszabb életű folyóiratát, a Protestáns Papot. A Csalánlevelek, a Tarkavirágok, a Füstkarikák, a Szőlőlevelek című kötetei megőrizték a régies falusi humort.


Dr. Heiszler József gyönki lelkészként küzdött Ferenc József önkényuralma ellen, 10 könyve mellett számos cikk tanúskodik tevékenységéről.


Palcsó Sándor a XX. század kimagasló tehetségű magyar operaénekese a gyönki gimnázium tanulója volt.


Dr. Mestyán Rudolf a híres Mestyán-család tagja. Nőgyógyász és onkológus, a bajai kórház igazgató főorvosa volt. 1930-1934 között volt a gimnázium diákja.


Dr. Mestyán Gyula (Rudolf testvére) Ő a gyermekgyógyászat professzora volt. Mint egyetemi tanár a Pécsi Orvostudományi Egyetem gyermekklinikájának igazgató főorvosa. Munkásságáért a Tudományos Akadémia magas rangú kitüntetését az „Eötvös-koszorút” kapta meg.


Dr. Mohai Béla vegyészmérnök egyetemi tanár is innen jutott a magyar vegyipari kutatás csúcsára.


Lackner Aladár evangélikus esperes, helytörténész, aki a Gyönk környéki németség tárgyi emlékeiből egy tájházat hozott létre. 1989-ben „Életfa-díjjal” tüntették ki.

E néhány példa is mutatja azt, hogy a gimnázium létrehozása szellemileg jó befektetés volt a kultúra és a haza számára.


ÖSSZEGZÉS


Szakdolgozatomban a gyönki gimnázium fejlődését követtem nyomon a rendelkezésre álló levéltári és más egyéb dokumentumoknak a segítségével.

Igyekeztem bemutatni azt, hogy a gimnázium alapításától az államosításig olyan mértékben fejlődött, hogy az akkori igényekhez és szinthez mérten korszerű oktatási és nevelési feladatot tudott ellátni és folytatni.

Hogy az iskola mennyire felel meg rendeltetési céljának, azt tanúsítja, hogy lelkes pártfogói folyamatosan szaporodnak, a szülők napról-napra jobban felkarolják, a tanulók száma meglepően növekszik és ez a fenntartó testületet is büszkeséggel tölti el.

Életrevalóságát bizonyítja az a tény, hogy számos olyan diák nevelkedett az intézet keretei között, akik később sokra vitték az életben. Erre hoztam is néhány példát dolgozatomban.


A gyönki gimnázium létjogosultságát tükrözi a következő felfogás:

"ott hol a vallás buzgólkodik, a haza és emberbaráti szeretet működik, a minden jóra és nemesre való törekvés megküzd a körülményekkel, a siker és eredmény el nem maradhat; ott a kicsiny kezdeményezés is lendületet kap és nagyszerűvé növekszik." ( 22 )


E dolgozat megírásával próbáltam megmutatni, hogyan hoztak létre áldozatkész emberek egy dél-dunántúli középiskolát, hogyan küzdenek érte, éltetik azt, s az intézmény -miközben mindig központi, egyházi vagy állami irányelveket követ- miképpen alakítja ki egyéni arculatát.

Nem történtek itt nagy dolgok, kirívó események. A legnagyobb tett az volt, hogy létrejött, folyamatosan működött, fejlődött. Bizonytalan és izgalmas történelmi körülmények között kereste a helyét, s igyekezett feladatát ellátni. Miközben társadalmi-politikai rendszerek változtak, miközben átcserélődött a lakosság, s reformok sora követte egymást -az iskola törekvései szilárdak maradtak: hazafias nevelés, igényes tanítás, egészséges életmód, erkölcsös magatartás.


IRODALOMJEGYZÉK


1. A Gyönki Evangélikus-Református. Gimnázium értesítői. 1867-1956.

2. A gyönki ref. gimnázium tanári karának előterjesztése a gimnázium állapota és teendői felől. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd

3. Dokumentumok a magyar oktatáspolitika történetéből. 1849-1919. Köte - Ravasz (szerk.), Tankönyvkiadó, Bp., 1979.

4. Dokumentumok a magyar oktatáspolitika történetéből. 1945-50. Kardos - Kornidesz (szerk.), Tankönyvkiadó, Bp., 1990.

5. Dorjai Hajós Sámuel: Végrendelés. Gyönk, 1838.

6. Gángol István: A Külső Somogy Egyház Megyei Nagyszékelybe Helyeztetett Helvéciai Vallástételű Centrális Oskolájának első kezdettől való Históriája. 1812. kézirat

7. Gyönk. Német tájház. Tájak korok múzeumok kiskönyvtára 231. szám. Füzes Endre (szerk.), Kiadja a TKM Egyesület a Gyönki Körzeti Művelődési Ház és Könyvtár Megbízásából, 1986.

8. Gyönk. Nevelésügyi állapotrajz 1939. augusztus 19. Összeállította: Nöthling Géza tanító Gyönki Református Magyar Egyház, 1939.

9. Horváth György: Községünk: Gyönk. Helytörténeti olvasókönyv. Kiadó: Gyönk nagyközség önkormányzata, 2001.

10. Iskola a magyar társadalom történetében. Balogh László (szerk.), Országos Pedagógiai könyvtár és Múzeum, Bp., 1996.

11. Iskolák a múltból sorozat Kolta László: A bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium Tankönyvkiadó, Budapest, 1991.

12. Iskolák a múltból sorozat Zentai András: A szekszárdi Garay János Gimnázium Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.

14. Kálmán Dezső: A gyönki evangélikus-református Gymnasium története. 1806-1900. Szekszárd, 1901.

15. Ordas Iván: Tolnai tájak, tolnai emberek -riportok, újságcikkek. Kiadja: A Tolna Megyei Könyvtár, Szekszárd, 1986.

16. Dr. Pataki József: Tolna megyei kalauz, Szekszárd, 1967.

17. Pukánszky Béla- Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1994.

18. Szabó Á. György (szerk.): Tolnai Lajos: A sötét világ. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1984.

19. Szabó József: A Gyönki Állami Gimnázium rövid története. Szekszárd, 1956.

20. Szilágyi Mihály: Gyönk. Kiadja: Száz magyar falu könyvesháza Kht. Bp., 1986.

21. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. cd-rom, arcanum digitéka, 2000.

22. Tanári értekezletek jegyzőkönyvei. 1855-1941.

23. Tanulmányok Tolna megye történetéből XI. Kiadja a Tolna Megyei Tanács Levéltára, Szekszárd, 1987.

24. Tolnai Népújság. 1989. október 10. szombat Kis gyönki irodalomtörténet I. Dr. Töttős Gábor

25. Tolnai Népújság. 1989. október 17. szombat Kis gyönki irodalomtörténet II. Dr. Töttős Gábor

30. Tolnai Népújság. 1989. október 24. szombat Kis gyönki irodalomtörténet III. Dr. Töttős Gábor

31. Tolnavármegye és a közérdek Politikai Hetilap, Gyönk-Dombóvár című cikk. Írta: Bodnár István, XX. (VI.) évfolyam. 39. szám. Szekszárd, 1910.június 23.

32. Dr. Vizsolyi Ákos alapítványi kezelő észrevételei a tanári kar emlékiratára.

Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd


IDÉZETEK JEGYZÉKE


1. "Hű nevelőim dunántúli dombok" Illyés Gyula versei, Kiadja az Illyés

Gyula Pedagógiai Főiskola és Tolna Megye Tanácsa 1989. 100.p.

2. Gángol István: A Külső Somogy Egyház Megyei Nagyszékelybe Helyeztetett

Helvéciai Vallástételű Centrális Oskolájának első kezdettől való Históriája.1812.

3. Az eredeti alapítólevél átirata

4. Dorjai Hajós Sámuel: Végrendelés. Gyönk, 1838.

5. Kálmán Dezső: i.m. 385.p.

6. Kálmán Dezső: A gyönki evangélikus-református Gymnasium története

1806-1900. Szekszárd, 1901. 38. p.

7. Kálmán Dezső: A gyönki evangélikus......39.p.

8. Tanári értekezletek jegyzőkönyvei 1855-1890. 1860. december 17.

9. Köte Sándor és Ravasz János: Dokumentumok a magyar nevelés történetéből

1849-1919 Tankönyvkiadó, Budapest, 1979. 485 p.

10. Szabó József: A Gyönki Állami Gimnázium rövid története. Szekszárd, 1956. 15. o.

11. A gyönki ref. gimnázium tanári karának előterjesztése a gimnázium állapota és

teendői felől. Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd 12.p.

12. Dr. Vizsolyi Ákos alapítványi kezelő észrevételei a tanári kar emlékiratára.

Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Szekszárd 10.p.

13. Tolnavármegye és a közérdek, Politikai hetilap. XX. (VI.) évfolyam.39.szám.

Szekszárd,1910. junius 23. Gyönk-Dombóvár

14. Dr. Vizsolyi Ákos alapítványi kezelő észrevételei a tanári kar emlékiratára. i.m.15.p.

15. A Gyönki Ev.-Ref. Gimnázium értesítője. 1914-15. 3.o.

16. Szabó József: A Gyönki Állami Gimnázium rövid története. Szekszárd, 1956. 16. o.

17. Kardos József és Kornidesz Mihály: Dokumentumok a magyar oktatáspolitika

történetéből I. 1945-1950. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990. 232. o.

18. Szabó Á. György(szerk.):Tolnai Lajos: A sötét világ. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár,

1984. 246.o.

19. Tolnai Népújság. 1989. október 10. szombat, Kis gyönki irodalomtörténet I.

Dr. Töttős Gábor 8.p.

20. Tolnai Népújság. i.m. 8.p.

21. Szabó Á. György(szerk.):Tolnai Lajos: A sötét világ. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár,

1984. 57.o.

 

MELLÉKLETEK JEGYZÉKE


1.sz. melléklet Magyarország középiskolái a 18. Században

2.sz. melléklet 1777-es tantárgyfelosztás

3.sz. melléklet 1806-os tantárgyfelosztás

4.sz. melléklet A XIX. sz. iskola rendszere

5.sz. melléklet Gyönk térképe

6.sz. mellékle Gyönk régi nevének írásos megjelenése

7.sz. melléklet A község névtáblája

8.sz. melléklet Román kori bronz corpus

9.sz. melléklet Az Általános és Zeneiskola

10.sz. melléklet A Módszertani Otthon új épülete

11.sz. melléklet Gángol István iskolatörténetének kéziratának kezdőlapja (fm)

12.sz. melléklet Kálmán Dezső iskolatörténetének kezdőlapja (fm)

13.sz. melléklet Az eredeti alapítólevél (fm)

14.sz. melléklet A Magyary-Kossa-kastély

15.sz. melléklet Az gimnázium épülete 1860-ban

16.sz. melléklet A magyar iskolák rendszere a századfordulón

17.sz. melléklet A cserkész zászló

18.sz. melléklet A magyar iskolák rendszere 1928-ban

19.sz. melléklet A magyar iskolák rendszere 1935-ben

20.sz. melléklet A régi internátus

21.sz. melléklet Az 1940-ben épült iskolaszárny

22.sz. melléklet A Sulkovszky- kastély

23.sz. melléklet Az első érettségi anyakönyvéből (fm)

24.sz. melléklet Az iskola pecsétjei

a) latin b) magyar c) állami d) Alpári e, f) Tolnai g) kéttannyelvű

25.sz. melléklet A Tolnai-család lakóháza

26.sz. melléklet A gimnázium és a kollégium alaprajza

27.sz. melléklet Kézilabdacsapat

28.sz. melléklet Tánccsoport 2002

29.sz. melléklet A sportcsarnok

30.sz. melléklet Az Ein-Stein diákújság 14. száma

31.sz. melléklet Göncz Árpád látogatása


MELLÉKLETEK


1 . sz. melléklet Magyarország középiskolái a 18. Században

 

2 . sz. melléklet

 

3 . sz. melléklet


4 . sz. melléklet A XIX. sz. iskola rendszere

 

5 . sz. melléklet Gyönk térképe


6. sz. melléklet Gyönk régi nevének írásos megjelenése



7. sz. melléklet A község névtáblája

 

8. sz. melléklet Román kori bronz corpus


9. sz. melléklet Az Általános és Zeneiskola

 

10. sz. melléklet A Módszertani Otthon új épülete

 

11. sz. melléklet Gángol István iskolatörténetének kéziratának kezdőlapja (fm)

 

12. sz. melléklet Kálmán Dezső iskolatörténetének kezdőlapja (fm)

 

13/a. sz. melléklet Az eredeti alapítólevél (fm)

 

13 / b sz. melléklet Az eredeti alapítólevél (fm)

 

13 / c. sz. melléklet Az eredeti alapítólevél (fm)

 


14. sz. melléklet A Magyary-Kossa-kastély

 

15. sz. melléklet A gimnázium épülete 1860-ban

 

16. sz. melléklet A magyar iskolák rendszere a századfordulón

 


17. sz. melléklet Cserkész-zászló


18. sz. melléklet A magyar iskolarendszer 1928-ban


19. sz. melléklet A magyar iskolarendszer 1935-ben


20. sz. melléklet A régi internátus


21. sz. melléklet Az 1940-ben épült iskolaszárny


22. sz. melléklet A Sulkovszky- kastély


23. sz. melléklet Az első érettségi anyakönyvéből (fm)


a; b; c;

d; e; f;


g;

24. sz. melléklet A Gimnázium pecsétei


25. sz. melléklet A Tolnai-család lakóháza


26. sz. melléklet A gimnázium és a kollégium alaprajza

 

27. sz. melléklet A gimnázium kézilabda csapata

 

28. sz. melléklet Tánccsoport 2002


29. sz. melléklet A sportcsarnok

 

30. sz. melléklet Az Ein-Stein diákújság 14.száma


31. sz. melléklet Göncz Árpád látogatása